Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 20/1998 (Győr, 1998)

A JOGALKOTÁS ÉVSZÁZADAI - Horváth Pál: A módszeres kutató-elemző jogi historizmus kezdetei és a Corpus Juris (Hungarici) seu decretum generálé

késztette eszerint Mosoczit a törvények összegyűjtésére, mivel azokat gyakran a jogot alkalmazó bírák sem ismerték. Mosoczi gyűjtőmunkájának eredetisége körül vita támadt még a 18-19. század fordulója előtt. Az Ilosvay-kódex Mosoczi által történt felhasználására utalva Kollár Ádám és mások nyomán vitatták a régi magyar törvények kiadásában szerzett elsőbbségét. Iványi feltárta ezt a polémiát és Kovachich Márton idevágó maradandó értékű kutatásaira támaszkodva kimutatta, hogy a 16. század jogbizonytalanságának leküzdésére a különböző törvénygyűjtemények szép számmal ismeretesek. A Mosoczi elsőbbsége körül zajlott, meddő vitát félretéve nyilván annak a körülménynek kell tehát jelentőséget tulajdonítanunk, hogy a régi magyar törvények gyűjtésének, ül. nyomda útján történt közreadásának széles folyamatában a bírói gyakorlat igényeinek, az elviselhetetlenül nyomasztó jogbizonytalanságnak, a rendi-nemesi jog rendezetlenségének volt meghatározó szerepe. Szó sincs tehát valamiféle történelmi jogtudatot tudományos értelemben megalapozni akaró nemesi historizmusról, és egyáltalán nincs szó a módszeres jogtörténet-tudomány előképeinek valamelyikéről. Még egy gondolatot fel kell idézni az Iványi Béla által feltárt tényekből, nevezetesen azt, hogy az 1584-ben Telegdy Miklós pécsi püspökkel társulva közreadott Decreta constitutiones et articuli regum inclyti regni Hungáriáé című gyűjtemény keletkezésének közvetlen előzményei is az oktavalis törvényszékeken működő bírák sürgetéséhez tapadnak. Ezt a körülményt hangsúlyozta a történeti jogi beállítású Frank Ignácz is. (Ld. A közigazság törvénye Magyarhonban. Buda /1845/1. k. 28. p.) Arról már nem is szólva, hogy a század elejétől hány magyar országgyűlési határozatot, ül. követelést lehetne felsorolni mint olyat, amely a jogbizonytalanság, ill. a törvényeket nem ismerő joggyakorlat megszüntetése érdekében szólt a hatályos törvények hivatalos úton történő közreadása érdekében. Szükségtelen volna mindezt felidézni csupán azért, mivel a legújabb (1972es) szintetizálás a Bonfini-féle mű függelékeként közreadott 1581-es gyűjteményt Mosoczitól elválasztja. Ismeretes ugyanis, hogy maga Zsámboki írta meg a Frankfurtban nyomtatott mű előszavában, hogy a függelék igenis - idézem leginkább Mosoczi Zakariás váci püspöknek köszönhető. A feltárt tényekben inkább azt kell láttatni, hogy a régi magyar törvények gyűjtésének munkálatai a késő-feudális joggyakorlat szerves velejárói voltak. Bennük a praktikus célt fejezte ki az is, hogy - a találó megállapítás szerint - „minden ilynemű ügyekezetnek Werbőczi Hármaskönyve volt a kiindulási és úgyszólván központja is". (WENZEL) A törvénygyűjtemény későbbi kiadásait - miként a Mosoczi korát megelőző magánmunkálatok útján keletkezett kódexeket - sem nevezték még egy ideig Corpus Jurisnak. A bécsi /1628/, sárospataki /1653/, ill. a pottendorfi /1668/ kiadások után csak az 1696-os Szentiványi Márton nagyszombati jezsuita nyomdaigazgató által sajtó alá rendezett gyűjtemény vált ismertté először a „Corpus Juris /Hungarici/ seu decretum genérale" címen. (Ld. a „Curiosiora et Selectiora variarum scientiarum miscelánea" című /1689-1702/ munkája nyomán.) Időközben a gyűjtemény éppen a jogbizonytalanság, ill. a bírói gyakorlat nehézségeinek leküzdését szolgálva idegen joganyaggal és magánmunkálatokkal is szép számmal kiegészült. (Eckhart F. i. m. /1946/ 322. p.) Századokkal az első gyűjtemények megjelenése után még szép számmal voltak