Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 20/1998 (Győr, 1998)

A JOGALKOTÁS ÉVSZÁZADAI - Horváth Pál: A módszeres kutató-elemző jogi historizmus kezdetei és a Corpus Juris (Hungarici) seu decretum generálé

HORVÁTH PÁL A MÓDSZERES KUTATÓ-ELEMZŐ JOGI HISTORIZMUS KEZDETEI ÉS A „CORPUS JURIS (HUNGARICI) SEU DECRETUM GENERÁLÉ" Szakirodalmunk szétszórt állásfoglalásai alapján terjedt el az a meggyőződés, hogy a jogtörténeti kutatómunka kezdetei a 16-17. századra visszanyúlnak. A feltevések jobbára a töredékesnek mondható tudománytörténeti forrásokra, illetve a 17. században újjászervezett magyar egyetem tudományfejlesztő munkájának tapasztalataira támaszkodtak. Az említett feltevések forrásává lett továbbá a magyar királyok törvényeinek összegyűjtése és rendszeres kiadása alapján keletkező Corpus Juris Hungarici, melynek keletkezése valóban a 16. század második felére vezethető vissza. Végül pedig e gondolatokat látszott alátámasztani az a rendi, nemesi közgondolkodás, amely jogait védelmezve e korban Werbőczi Hármaskönyvére, a Corpus Jurisra, tehát általában a történeti magyar jogra hivatkozott. Ez utóbbi tényező a korabeli joggyakorlatot, ill. a rendek és az idegen dinasztia küzdelmét is kíséri, amiből kézenfekvőnek tűnt a következtetés, hogy már e korban a jog historikus szemlélete uralkodott. így az ide kapcsolódó küzdelmek egyik-másik képviselőjében lassan a magyar jogtörténettudomány nesztorát véltük felismerni. Az említett feltevések alapját tehát az európai viszonyokhoz képest jócskán elmaradott, feudális jogrendünk osztatlan uralma képezte, amely a társadalom mozdulatlanságát védte és minden változást igénylő törekvéssel a történeti magyar jog hagyományait állította szembe. Ez a rendi nemesi konzervativizmus csakugyan, a maga módján historikus jogszemléletet teremtett. Rendszerbe foglalt eszmei támaszát pedig a rendi-nemesi tudományosság ősforrásából, a Werbőczi által összefoglalt szokásjogból merítette. Tudománytalanságára jellemző, hogy a történeti magyar jog korábbi forrásai iránt alig érdeklődött, sőt ha érdekei úgy kívánták, a nyilvánvalóan idegen jogot is sajátjának tekintette, ha az egyszer a Corpus Juris kiadások valamelyikébe bekerült. (Ld. a Corpus Juris 1696-os kiadásába felvett Praxis Criminalis-t.) Nagy ritkán persze relatíve progresszív elem is feltűnt e téren, főként az ugyancsak történeti jogokra hivatkozó közjogi küzdelmek, ill. az ide kapcsolódó függetlenségi mozgalmak során. Ezzel együtt a jobbára nemesi jogtudat történetiségének hatása a korabeli jogi tudományosságra sokrétűen megfigyelhető. A 17. században születő és annak második felében jogi karral is kiegészülő nagyszombati egyetem az egyik fontos szellemi gyűjtőpont, amely a korabeli magyar jogtudomány lényegébe betekintést nyújt. A jogi kari alapítólevél és az egyetem több mint egy évszázados előrehaladása pedig azt mutatja, hogy a Textor (Takács) Ádám Jánosnak a római jog dicséretével megkezdett diktálások csupán három ágazatban haladtak még jó ideig. A római jog és az egyházjog mellett azonban - kisebb megszakításokkal - 1672-től rendszeresen prelegálás tárgyát képezte már a hazai jog (jus patrium) is.