Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 20/1998 (Győr, 1998)

JOGTANÍTÁS MÚLTBAN ÉS JELENBEN - Mezey Barna: Egyetemek és jogakadémiák

A 16. századtól gombamód szaporodó, maguknak hírnevet szerző' kálvinista és lutheránus iskolákban a 17. században indult meg a jogi képzés. Persze el kell választanunk egymástól a jogtudományok oktatásának kezdetét az önálló és állandó, szervezett jogi képzés megindultától, továbbá az önálló jogakadémiák kialakulásától. (A 18. század végéig kifejezett komplex jogászképzés ugyanis nem folyt) A jogtudományok oktatásának megindulása a gimnáziumi, lyceumi tantárgystruktúrába illesztett jogi tárgyak tanításával vette kezdetét. 1667-ben az eperjesi ágostai hitvallású kollégiumban Pankartius Mihály már közjogot és politikát tanított növendékeinek. 1738-tól Maróthi György, az ékesszólás és történelem professzora a római régiségtan kereteiben részletesen foglalkozott a római joggal. 1742-ben Tönkő István megkezdte a filozófiai oktatás keretében a természetjog és nemzetközi jog előadását Debrecenben. Az 1760-as évektől Mándi Márton Pápán a hároméves teológiai képzés ötödik szemeszterében természetjogot, nemzetközi jogot, közjogot tanított. Ugyanerről számolhatnak be a sárospataki (1664), a losonci (1730), a késmárki (1742) iskolák történetének kutatói is. Az önálló és állandó, szervezett jogi képzés megindulta (vagyis a jogi tanszékek felállítása) a 18-19. század fordulóján regisztrálható. Sárospatakon 1793-tól, Kecskeméten 1831-től, Pápán 1832-től, Máramaros-szigetben 1836-tól működtek önálló jogi tanszékek. Debrecenben 1800-ban Széplaki Pál ügyvéd, a természetjog, politika, statisztika, hazai törvények oktatását még csak 15 diáknak tanította, négy év múlva azonban már 41 diákja volt. Pápán 1841-ben a második évfolyamos jogászok harminckilencen hallgatták a jogi előadásokat. Az intézményes, önálló iskolai keretekkel bíró jogi iskolák, vagyis az önálló jogakadémiák kialakulása a 18. századra tehető. (Mellettük továbbra is működtek az egyes főiskolákon jogi tanszékek.) A jogakadémiák mindazokat a jogi stúdiumokat beillesztették oktatási rendszerükbe, melyek a gyakorlati jogász tevékenységéhez szükségesek voltak. A pápai jogakadémia tanterve szerint 1832-ben példának okáért az első szemeszter tárgyai a jogtörténet, a magánjog, s a pénzügy jog; a második szemeszteré pedig a magánjog, a büntetőjog, a törvénykezési stílus, a kereskedelmi jog és a politika (közigazgatás) tudománya.32 A debreceni jogakadémián a bölcseleti tanulmányok részeként: természetjogot, nemzetközi jogot, majd a jog stúdiumok között statisztikát, magyar magánjogot, büntetőjogot és ezek történetét, politikát (közigazgatás-tant) és 1804-től protestáns egyházjogot hallgathattak a tanulók.33 A jogi keretet hivatalosan a jogakadémiai működéshez a Ratio educationis34 adta volna meg, azt azonban mindkét protestáns egyház heves ellenállással fogadta és elutasította. Ezzel összhangban nem fogadták el az abban foglalt specializált tanrendet sem, melynek központi elgondolása szerint az akadémiák az ifjaknak állami szolgálatra történő kiképzését szolgálnák, (tehát a Ratio szerkesztők elegendőnek tartották azon tananyag beépítését, 32 Szabó Gy.: Jogi oktatás Pápán, a pápai református jogakadémia története (1832-1885), In: jogászképzés a magyar felsőoktatás rendszerében, szerk. Kovács K, Budapest, 1984, 121.o. 33 Nagy S.: A jogi oktatás és szervezete a debreceni református Kollégiumban 1742-1914. In: jogászképzés a magyar felsőoktatás rendszerében, ih. 155.0. 34 Legújabb kiadása Mészáros István fordításában, Budapest, 1981.