Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 20/1998 (Győr, 1998)

JOGTANÍTÁS MÚLTBAN ÉS JELENBEN - Mezey Barna: Egyetemek és jogakadémiák

és második urátul dossa csak fél részen, harmadszor annál kevesb ha ő férjhez mégyen, s végre dosst, egy pár szattyán csizmát adnak jegybe. Ez a gyakorlati képzés, (mely általános karakterisztikuma a magyar fejlődésnek egészen a polgári átalakulásig) azt eredményezte, hogy „mély és kevesekre kiterjedő jogtudás helyett - amilyet a római jogon iskolázottak szereztek sekély, széles körű jogismeret jellemezte Hármaskönyv utáni társadalmunkat"-^ A tudós jogászok, a doktorok jelenlétének hiánya közrehatott azután a consuetudo konzerválódásában, a római jog recepciójának korlátozásában a későbbiek során is. A praktikusok számára kézenfekvő volt a jog hazai elemeinek alkalmazása, s az újítások óvatos kezelése, a külhoni hatásokkal szemben tanúsított idegenkedés. 16 3. Egyetemi képzés A jogi oktatás a tudományegyetemi képzés egyik legősibb tradicionális ága; a jogtudományok a tudományegyetemi tevékenység egyik alapstúdiumának, a jogtudományi fakultások pedig az egyetemi szerveződések alapelemének tekinthetők.-'-' Az egyetemi képzés kialakítását, fejlesztését befolyásoló lényeges tényező volt szerte Európában az egyetemek társadalmi-politikai szerepe és környezete. Az universitasok megszületésében közreható tényezők között mindig meghatározó szerepe volt annak a speciális funkciónak, melyet igényként az államhatalom, a közvetlen társadalmi környezete fogalmazott meg az universitassal szemben.^ Nyugat-Európában karakteres elvárás jellemezte az állam és az egyetemek viszonyát. Az állami adminisztrációs igény, a modern állami bürokrácia igénye-^, az állam és a pápaság közötti politikai villongások teremtette új államteória realizálása.^ Az egyetem egyben a szabadságok köreinek egyike, pápai vagy uralkodói áldással működő autonómia, saját jog alkotója és gyakorlója. Az egyetem igazi universitasa a hallgatóknak és oktatóknak; városon belüli kiváltságok birtokosa.^1 Ezzel szemben a 16. század sorsfordulóját követően Magyarországon az állam központja külhonba került, így a fenti elvárás nem a magyar jogászság irányában fogalmazódott meg; a dikaszetriális adminisztráció, a birodalmi szervek jogászigényét nem hazánkból igyekeztek kielégíteni. A szabadság nyugat-európaihoz hasonló köreire szükség nem mutatkozott (vagy éppen ellenke15 Bónis Gy.: Középkori jogunk elemei, Budapest, 1972.., 281.0. Bónis Gy.: A jogtudó értelmiség a Mohács előtti Magyarországon, ih. 13.o. Zlinszky J.: Jogtanítás, jogtudomány. A magyar jogtudó értelmiség a 18. századig. In: Magyar jogtörténet, szerk. Mezey B., Budapest, 1996., 38.o.; Székely Gy.: A pécsi és óbudai egyetemalapítások helye a középeurópai egyetemalapítási hullámokban, In: A 600 éves jogi felsőoktatás történetéből, 1367-1967., Pécs, 1968. 117.0. 18 Vö. H.Denifle: Die Entstehung der Universitäten des Mittelalters bis 1400, Berlin, 1885. 19 M. Weber: A politika, mint hivatás, Budapest, 1989. ^® Bónis Gy.: A jogtudó éretlmiség a középkori Nyugat- és Közép-Európában, Budapest, 1972., 82.o. Mezey L.: A pécsi egyetemalapítás előzményei (a deákság és a hiteleshely kezdeteihez), In: Jubileumi Tanulmányok, ih., 54.o.