Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 20/1998 (Győr, 1998)

A JOGALKOTÁS ÉVSZÁZADAI - Oriné Fodor Márta: Az egyesülési szabadság és a félállamiság jelenségének jogi kapcsolata történeti példák tükrében, a polgári kor kezdetén

Az 1879. évi 31. tc erdőtörvény néven átfogóan rendezi az erdőgazdálkodás ügyét. Az állam az erdőgazdálkodás felügyeletét, a szakmai ellenőrzést, erdőfelügyelőségek, külön erdőrendészeti hatóságok útján látta el. A megyében a közigazgatási bizottság mint elsőfokú erdőrendészeti hatóság (24. §) a közigazgatási bizottság erdészeti albizottsága segítségével teremtette meg az összhangot. A községi kezelésű erdőgazdálkodásnak a föléje kiépült törvényekben rendezett kiszámítható állami szakfelügyelet keretei között kellett gazdálkodnia önkormányzata segítségével. Az 19416/1882. sz. földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszter körrendelete felszólítja a törvényhatóságokat és a közigazgatási bizottságokat, hogy akadályozzák meg a volt úrbéresek és zsellérek faizási jog megváltása fejében részükre kihasított erdőterület egymás közötti felosztását. Az 14778/1882. sz. igazságügyminiszteri körrendelet figyelmeztette a királyi törvényszékeket mint úrbéri bíróságokat, hogy határozatilag mondják ki, a volt úrbéresek az erdőterületet mint közös vagyont közösen tartoznak kezelni.^6 A fentiekből kitűnik, hogy számos volt úrbéres, zsellérközösség erdőilletményét felosztották. Az 1879. évi 31. tc. alapján erdőtársulások létrehozásának indítékai: az erdőbirtokosnak szakképzett felesketett erdőtisztet kellett alkalmaznia (21.§), erdőgazdálkodási tervet készíttetnie (17.§., 21.§) és jóváhagyás végett a közigazgatási bizottsághoz benyújtania (25.§), az erdőtervben rögzített számú erdőőrt alkalmaznia az erdők megőrzése céljából, ellenkező esetben a károkozásokért személyesen felelt (50.§., 54.§). Köteles az erdőrendészeti hatóság esetenkénti utasításainak eleget tenni, pl. erdei rovarirtásnak (14.§). E feladatok megoldására csak nagyobb erdőbirtokos képes, ezért a törvény lehetővé tette a tulajdonosok egyesülését (21-22.§.). Ha a község elmulasztaná a kezelő és őrző személyzet alkalmazását, előzetes felszólítás és a kitűzött határidő lejárta után a közigazgatási bizottság a birtokosok költségére alkalmazza őket (23.§.) Ennél a típusú erdőtársulásnál a tagok által választott önkormányzat útján egyesülési típusú valódi magángazdálkodás valósulhatott meg, melyben a tagok saját fizikai részvételükkel közreműködhettek a közös cél megvalósításában. Az erdőtársulatok önálló jogi személyiségét csak az 1935. évi 4. tc. adta meg. Az I. vagy II. típusú félállami egyesülési csoportok közötti választás legfontosabb kritériuma a kényszertagság. Közvetlen társaságalakítási törvényi kényszer a fent említett indokok alapján létrejövő erdőtársulásban példánkban nem áll fenn, viszont a gazdálkodási ösztönzők gyakorlatilag kikényszerítik a társulásban való egyesülést. Ez esetben szerves átalakulás figyelhető meg a feudális korporációból a félállami egyesülésbe liberalizálódás útján. Amennyiben a volt úrbéresek és zsellérek tulaj donilletményüket felosztották maguk között, majd újraegyesültek, akkor az átalakulás már nem szerves. 5.2.2. Az erdőgazdálkodás másik speciális formája a kopár hegyoldalakon, futóhomokon védelmet szolgáló erdősítő kény szertársulás. A beerdősítendő területeket a királyi erdőfelügyelő előmunkálatai alapján az érdekelt földbirtokosok, községek és törvényhatóságok, valamint az illetékes közigazgatási bizottság meghallgatása után, a fóldműv. minisztérium határozza meg (165. §). Ezután a beerdősítendő terület tulajdonosai, valamint azok kiknek birtoka az 66 Magyarországi Rendeletek Tára, 1882. 16.folyam 942-943. 1.