Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 20/1998 (Győr, 1998)

A JOGALKOTÁS ÉVSZÁZADAI - Oriné Fodor Márta: Az egyesülési szabadság és a félállamiság jelenségének jogi kapcsolata történeti példák tükrében, a polgári kor kezdetén

4.2.1. Az egyesülési szabadság polgári kori alkotmányos deklarálása után megoldandó volt a szabadsághatárok körülírása a jog eszközeivel.^^ Úgy tűnik, ez csak negatívan, a minden szabad ami nem tilos elv alkalmazásával lehetséges. A törvény szabta általános korlátok betartásának felügyeletén túlmenően felmerül, hogy milyen intézményes együttműködési forma, (ami pozitív jogi szabályozásban rögzített viszonyt jelent ) szükséges az egyesülési ügy befolyásolására. Belátható, hogy általános érvénnyel ilyen nem adható meg, ez csupán egyes jól körülhatárolt szakegyesülésekre lehetséges. Éppen ez vezet el az egyesülések egyes ágai önálló jogi szabályozásához, majd ahhoz kapcsolódóan elkülönítő új kifejezések megjelenéséhez, s ez a folyamat a társadalmi gazdasági fejlődéssel szüntelenül zajlik. A közkereseti társaságok, részvénytársaságok szabályozásuk óta (1840. évi 18. tc.) a magyar jogban megkülönböztetett fogalmat és jogi kategóriát alkotnak, az egyesülés fogalom körében. Az általános, beszabályozhatatlan egyesülések köre, a maradékterület az egyesületeké, e fontos jogi „maradékfogalom" jelentéstartalma éppen az említett folyamatban jegecesedik ki. Bár a magyar jogi nyelvben merev következetességgel nem különülnek el az egyesülés és egyesület fogalmak, tendenciájában azonban már igen. E tanulmány hátralévő részében igyekszem e fogalmakat határozottabban elkülönítve használni. 4.2.2. Az egyesülés s benne az egyesületfogalom a magánkezdeményezéshez kapcsolódik. Az alapítvány már nem feltétlenül. A magán és állami akaratot keverten kifejező egyesüléseket köztestületnek, a bármilyen (magán, egyesületi, állami, vegyes) alapítású alapítványokat, amelyek közhasznúságát az állam általában elismeri, közintézetnek ismeri a közigazgatás-tudomány. Ereky Istvánra hivatkozva állapítja meg Magyary,^3 hogy úgy viszonylik a közintézet a köztestülethez, mint az alapítvány az egyesülethez, s hozzátehetjük, hogy az előbbiek magukon viselik az állami beavatkozás jegyeit, tehát félállami jelenségek, vagy tisztán államiak. Az egyesülés (egyesület) a jog formaságai szerint kinyilvánított szabad akarattal bíró emberek összeműködéséhez kötődik. Az alapítvány pedig már nem egyesület, hisz a célvagyon kezelőinek tevékenysége már előre elhatároztatott, az állam felügyeli a cél betartását. A testület általában nem csak szélesebb körből választott, vagy magát megújító, de kívülről kinevezett is lehet. A tiszta közintézetnek olyan testülete van, amit az alapító akarata határozott meg, ezért nincs köze elméletileg az egyesüléshez és így a félállami egyesüléshez sem. A testületi szervezetű alapítvány átmeneti jelenség a közintézet és a köztestület között Szladits szerint, mert a célra rendelt vagyonnak a testület nem csak kezelője, hanem tulajdonosa is, de mégsem egyesületi jellegű, mert a célt nem befolyásolhatják a tagok. Szladits szerint ilyen például a Magyar Tudományos Akadémia is.54 Magyary ezzel szemben, mégis a köztestületek közé sorolja, elméleti kategorizálása e tekintetben elnagyoltabb. Szladits érvelését elfogadva a Magyar Tudományos Akadémiát a félállami Pécs város népessége a török alóli felszabadulástól 1848-ig. Tanulmányok Pécs Történetéből sorozatában Szerk.: Vonyó József, 1995. 34. 1. 52 A jogintézményi biztosítékok rendszeréhez tartozik az általános, közigazgatási és alkotmánybíráskodás (állambíróság) is. A vizsgálat irányánál fogva ezzel nem foglalkozunk. 53 Magyary Zoltán: Magyar közigazgatás, Bp.1943. 216. 1. 54 Magyar magánjog 1.kötet, Általános rész személyi jog. Bp., 1941. Benne Szladits Károly: 612. 1.