Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 20/1998 (Győr, 1998)

A JOGALKOTÁS ÉVSZÁZADAI - Takács Imre: Az alkotmánybíróság jogfejlesztő szerepéről

nek legyen lehetőségük arra, hogy elhatározásaikat a jog előírásaihoz igazítsák (kiszámíthatóság). A jogbiztonság megköveteli a szerzett jogok védelmét, a múltban keletkezett jogviszonyok megváltoztatásának alkotmányos szabályokkal való korlátozását.

8 Az alkotmányértelmezés és az alkotmánybíráskodási gyakorlat a tapasztalatok szerint mindenütt egy bizonyos jogfejlesztő szerepbe helyezi az alkotmánybíróságokat.

9 Egyes alkotmánybíróságok pozitív jogot alakító döntései abból következtek, hogy az alkotmányban szereplő, de deklaratív jellegen túl nem lépő meghatározások tartalmát az alkotmánybíróság fogalmazta meg, „bontotta ki" az alkotmány burkából. Ezt az aktivista alkotmánybíráskodást egyes szerzők az ún. törvénybarát alkotmánybíráskodással állítják szembe.

10 Nem tagadható, hogy az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága gyakorlatában is érvényesült az aktivista alapjogvédelem.

11 Mindazonáltal Pokol Béla helyesen mutat rá arra, hogy az önkorlátozás (selfrestraint) elve, a „no political question", a „due process of law", „case of controversy" és a „writ of certiorari" szilárd, jogias jelleget adott az alkotmánybíráskodásnak. A kongresszusi politikai viták az időbeli elszakítottság miatt sem befolyásolják a bírákat, így valóban sikerült politikailag neutralizálni az alkotmány legfelsőbb bírósági védelmét. Az NSZK alkotmánybírósága jogfejlesztő szerepe többek között a politikai viszonyok közjogiasításában jelentkezett. Az alkotmánybíróság nemcsak az egyes tagállamok és föderatív szervek közötti hatásköri bíráskodást látja el, hanem az európai integrációs folyamatnak megfelelően egyfelől „védelmezi" a nemzetközi egyezményeket a belső jogtól, természetesen az alkotmányos berendezkedés alapelveit megtartva, valamint óvja a szövetségi alkotmányt a szupranacionális szervezetek egyedi határozataival szemben. Az alkotmánybíráskodás számára legkényesebb feladat a politika és a jog közötti választóvonal megtalálása. Mivel az alkotmányjogi normák elkerülhetetlenül politikai tartalmúak, ezek értelmezése az alkotmánybíróságot a hatalmi szférába emeli. Mégis az alkotmánybíráskodás önálló hatalmi ágként való értelmezése, a „hatalmi négyszög" felrajzolása eltúlozza az alkotmánybíróság hatalmi szerepét. A hatalmi ágak közül a törvényhozó hatalom és a végrehajtó hatalom között állandó a hatásköri versengés, és a kiegyenlítés sokszor valóban az alkotmánybíróság feladata. A két versengő hatalmi ág korlátja azonban az a felelősségi rendszer, amelyet az alkotmány rájuk nézve érvényesítendőnek rendel. Az alkotmánybíróság szerepe ezzel szemben nem a politikai felelősségre épül, nem résztvevője a versengésnek, nem gyűrheti maga alá a hatalmi ágakat, hanem az alkotmány érvényesítésével egymáshoz illeszti azok tevékenységét, tehát a konkordancia szerve, konszenzusteremtő tényezőként funkcionál. 1/1992. (III. 5.) AB határozat. Vö. Schmidt Péter: Az alkotmánybíróság szerepe az államszervezetben. In: Az alkotmányozás jogi kérdései. (L. a 2. jegyzetben!) 59. o. és Rudolf Machacek: Az alkotmánybíróság alkotmányértelmezése. Uo. 97-98. o. ' Pokol Béla: A magyar parlamentarizmus. Cserépfalvy, 1993. ^ A diszkrimináció tilalma érvényesítése során a Legfelső Bíróság gyakorlatában is erős aktivizmus jelent meg, pl. az iskolai szegregáció felszámolása érdekében az iskolabuszok indítására való kötelezés. Vö. Walter Haller: Supreme Court und Politik in den USA. Stámpfli, 1972. 61-77. o.