Győri Tanulmányok - Tudományos Szemle 19/1997 (Győr, 1997)

KONFERENCIA - Lakos János: Városi levéltárak a magyar levéltári rendszerben

és jogrendszert átalakították. Diktatúra, centralizáció, az önkormányzatok és a civil szféra kiiktatása lett a totális szocialista (párt)állam kiépítésének következménye. A levéltári területen is döntő változások történtek: az 1947-es törvényt félresöpörték, helyette az Elnöki Tanács kiadta az 1950. évi 29. törvényerejű rendeletet a levéltárakról, amely - korabeli szóhasználattal élve - megteremtette a szocialista típusú levéltári rendszert. 1950 augusztusában létrejött a Levéltárak Országos Központja (LOK), amely - többek között - a köz- és magánlevéltárak közvetlen irányítását és felügyeletét kapta feladatul. A tvr. három féle közlevéltárat ismert: a Magyar Országos Levéltárat, a Honvéd Levéltár és Múzeumot, valamint az állami kerületi levéltárakat. Megyei, városi és községi levéltárak, továbbá hiteleshelyi levéltárak fenntartására nem adott lehetőséget. Ezeket kivétel nélkül a 7-8 állami kerületi levéltárba kívánta összevonni. Pénzhiány miatt azonban az elképzelés nem valósult meg, hanem - rendeleti úton, átmenetinek jelezve a megoldást - a működő megyei és városi közlevéltárakból, azok összevonásával (ez persze nem jelentett mindig fizikai összevonást) hozták létre két lépcsőben, 1951-ben és 1952-ben az állami területi levéltárakat, amelyeket a LOK közvetlenül irányított. A megyerendezés előtt még több mint 30 törvényhatósági levéltár létezett, végül a Fővárosi Levéltár, mint Budapesti 1. sz. Állami Levéltár, Pest Megye Levéltára, mint Budapesti 2. sz. Állami Levéltár (1968-ig itt helyezték el Nógrád megye levéltárát is), ül. Győr-Sopron megyében a Győri és a Soproni Állami Levéltár, Csongrád megyében a Szegedi és a Szentesi Állami Levéltár, a többi megyében (Nógrád kivételével) egy-egy állami levéltár alkotta a 21 intézményből álló területi állami levéltári hálózatot. (Megjegyzem, hogy később, 1960-ban a Miskolci Állami Levéltár sátoraljaújhelyi fiókját [a korábbi Zemplén megyei levéltárat] önálló állami levéltárrá nyilvánították.) Mindez azt jelentette, hogy az 1950-ben „városi közlevéltárrá" átalakult bajai, debreceni, győri, hódmezővásárhelyi, kaposvári, kecskeméti, kőszegi, miskolci, pécsi, soproni, szegedi, székesfehérvári és szombathelyi levéltárakat összevonták az illető megyei levéltárakkal. Ezzel a városi levéltárak egyelőre eltűntek a magyar levéltári rendszerből, működésükre nem volt jogi lehetőség. Egyedül Budapest levéltára maradt meg, kibővített feladatkörű, állami városi levéltárnak.

4 A további történet közismert. 1968. január l-jével a területi állami levéltárakat a Budapest fővárosi és a megyei tanácsok alá rendelték,

5 majd az 1969. évi 27. törvényerejű rendelet alapján a következő levéltárak működésére nyüt lehetőség: a Magyar Országos Levéltár és az Új Magyar Központi Levéltár (az 1945 utáni országos levéltári anyagok őrzésére), a Művelődési Minisztérium irányításával, a szaklevéltárak (Hadtörténelmi Levéltár, KSH Levéltára, Szakszervezetek Központi Levéltára, Vízügyi Levéltár, MTA Levéltára, Semmelweis Orvostörténeti Levéltár, egyetemi levéltárak, egyházi levéltárak), az MSZMP archívumai, mint külön szervezet, és végül de nem utolsó sorban a tanácsi levéltárak. Ez utóbbiak területi általános levéltárak voltak, a fővárosi és a megyei tanácsok fenntartásában, a Művelődési Minisztérium szakmai felügyeletével. A megyékben egy-egy levéltár működött, kivéve Győr-Sopront, ahol kettő. Budapest Főváros Levéltára volt az egyetlen, amelyet városi tanács tartott fenn. A megyei városi tanácsok