Győri Tanulmányok - Tudományos Szemle 19/1997 (Győr, 1997)

ÉLETUTAK, ÉLETMŰVEK - Lanczendorfer Zsuzsanna: Arrabona

Balogh Jánosné Horváth Terézia csepregi viselettel kapcsolatos 1969-es gyűjtését Timaffy László születésnapja hozta a felszínre és érlelte egy kitűnő tanulmánnyá. A csepregi férfi viselet bemutatása mellett megismerhetjük a besorozott katonák különböző jelvényeit, ezek változását, szemantikáját és szokáshátterét is. Az évkönyvben két tanulmány is forrásul használja a végrendeleteket. Horváth József, e történeti forrástípus kiváló ismerője, a XVII-XVIII. századi temetkezési szokások jobb megismerését segíti elő a testamentumokat elemző írásával, amely igazán hasznos „adalék" az e témát kutatók részére. A szerző méltón tiszteleg írásával az ünnepelt előtt, akinek bibliográfiájában rangos helyen szerepel ez a témakör. Ezt a vezérfonalat követi Ágh Zsófia fiatal néprajzkutató, aki Horváth Józseffel ellentétben egyetlen végrendelet alapján vonja le értékes következtetéseit Halászi vallásos életéről, a zászló, mint szakrális tárgy temetésen való alkalmazásáról „Isten zászlai" című művében. Szintén szakrális „tárgy"-at választ témájául S. Lackovits Emőke „A 'szentsarok' a Fertő-menti magyar parasztszobában" című munkájában. A szerző a tőle megszokott magas színvonalon mutatja be a kultikus tér történeti fejlődését, elhelyezkedését, funkcióját és az ezekhez szorosan tartozó tárgyakat, ábrázolásokat. Jáki Sándor Teodóz, a népi vallásosság jó ismerője és művelője, gyűjtésével tovább gazdagítja az archaikus népi imádságok gyűjteményét, valamint elterjedésének, ismeretének feltérképezését. A könyv összeállítói nem feledkeztek meg a néprajz folklór oldaláról sem. A népszokás témakörből két karácsonyi ünnepkörbe tartozó írást találhatunk. Ács Anna tanulmánya bemutatja a horvátkimlei Borbála-járás egyedi mivoltát, jellegzetességeit. A szokás ismertetésén túl a szerző kitűnő érzékkel szemlélteti a szokást fenntartó személyi feltételek változását, sőt e ritka télközépi asszonyalakoskodó kutatástörténetét és irodalmát is rendelkezésünkre bocsátja, fotó illusztrációval együtt. A neves népzenekutató, Ág Tibor négy, eddig még nem közölt csallóközi betlehemes játékkal teszi gazdagabbá a kiadványt. A játékok leírásán, szöveggel és dallammal való közlésén kívül a szokás társadalmi hátterébe, zenei jellegzetességeibe, valamint a Csallóköz népzenei kutatástörténetébe is betekinthetünk. Népzenei témát választ Barsi Ernő néprajz- és népzenekutató tudósbarát is, s nem véletlen, hogy a tanulmányozott tájegység a Szigetköz. Barsi Ernő a táji sajátosságokat elsősorban a gyermekjátékdalok és mondókák segítségével tárja elénk. Megismerteti a szigetközi variánsok jellemző vonásait, s utal Timaffy László ez irányú kutatásaira is. Nagyon érdekes és tanulságos a kajárpéci „hangszeren játszani tudó embereket és azok „zeneszerszámait" bemutató tanulmány, melyet Tanai Péter népzenész írt. Figyelemre méltó, hogy a szerző nemcsak a faluban megforduló zenész „bandák", zenész típusok csoportosítását végzi el, de kutatja a zenés