Győri Tanulmányok - Tudományos Szemle 19/1997 (Győr, 1997)

ÉLETUTAK, ÉLETMŰVEK - S. Lackovits Emőke: Timaffy László

a hagyományápolást és az utánpótlásképzést egyaránt szolgálta. Ebben a munkában, a megszületett dolgozatokban nemcsak a diákok szorgalma, többletmunka-vállalása van, hanem benne van Timaffy László munkája, szabadideje, önzetlensége is, a népi kultúra iránti szeretete és hűsége. Nem készült ugyan néprajzkutatónak, mégis azzá lett, igazi nyereségére tudományunknak. A Gazdasági Akadémiáról való eltávolítása után Morvay Péter rábeszélésére került vizsgálódásainak középpontjába a népi műveltség a földrajzi jellegzetességek helyett úgy, hogy geográfus indíttatását soha nem tagadta meg, hanem ez alapot adott a néprajzi kutatásoknak is. „Morvay Péter volt az én néprajzos keresztapám" - mondotta. Munkásságán végigtekintve elgondolkodhatunk azon, micsoda kitartásra, töretlen hitre volt szüksége, hogy ennyi megpróbáltatás ellenére is 201 publikációja lásson napvilágot. Ebből 21 önálló kötetként (földrajzi, néprajzi, népművelői és módszertani munkák) jelent meg. Kevéssé ismert, hogy a Teleki Pál Tudományos Intézet kiadásában két munkát is elkészített a Csallóközre és a Pozsonyi hídfőre vonatkozóan az 1946. évi béketárgyalásokra. Összes megjelent munkájából 86 néprajzi témájú, 40 pedig közművelődéssel foglalkozó. 1936-tól kezdve rendszeresen publikált, amely tevékenységet csak politikai kényszerből kellett szüneteltetnie 1947-56-ig, majd 1957-60-ig. Azonban tudjuk, hogy a börtönéveket leszámítva, a megpróbáltatás esztendeiben is dolgozott. A nehéz időkben nyelvészektől, néprajzkutatóktól - akik megtehették - kapott rendszeresen hivatalos megbízást bizonyos munkák elvégzésére, amely a szakmai kapcsolattartáson túl anyagi segítséget is jelentett a családnak. Kutatásai során olyan jeles személyeket szólaltatott meg, mint „Tátos Kelemen Viktor" Cikolaszigetről, „Tudós Nagy Ferenc" Rábapatonáról, a gyógyító Kettinger András Mecsérről, Tana János Vitnyédről, Szili János Kapuvárról, Soós Antal Pusztasomorjáról, valamint a Rábaköz-szerte ismert Fodor József - valamennyien táltosok, tudósok, akik nem álltak szóba mindenkivel. Rajtuk kívül azonban még hány jeles paraszti egyéniségnek állított emléket s hány, a társadalom perifériájára szorult öregnek adott hitet és önbizalmat, bebizonyítva, hogy szükség van rájuk és tudásukra. A két világháború közötti időszak nagy kutatónemzedékének legfiatalabb tagja Timaffy László, aki úgy végezte néprajzi kutatásait, hogy azokat a történelem és a földrajz eredményeivel kiegészítette. E különböző tudományok művelésével felhalmozott tudásanyagot egyesítette, vizsgálódásai során a geográfiai mellett soha nem mulasztotta el a népismereti szempontokat sem. Munkásságának két meghatározója van: az élet alapja a táj, a tájban pedig ember él, aki a tájnak alakítója és a táj javainak birtoklója. Ez a két állandó szempont adja munkássága nagyszerűségét, mert a néprajz bármely részterületével foglalkozzon is, soha nem hanyagolja el egyiket sem. „Az ember beleszületik a tájba, s a szülőhaza, a táj szeretete végigkíséri egész életét... Mindig az élet egészét kerestem, a nagy összefüggéseket a Duna és az ember között. Ekkor találkoztam össze az utolsó aranyászokkal,