Győri Tanulmányok - Tudományos Szemle 19/1997 (Győr, 1997)

ÉLETUTAK, ÉLETMŰVEK - S. Lackovits Emőke: Timaffy László

TIMAFFY LÁSZLÓ NYOLCVAN ESZTENDŐS „Talán az egész életemet egy hit fogja át, hogy mindent küldetésnek éreztem. Azt, hogy talentumot, tehetséget kap az ember az istentől, azt csak azért kapja, hogy használjon vele. A tudomány egymagában nem ér sokat, ha nem tudjuk kisugározni magunkból, öntudatlanul is. A tudást emberközelbe vinni, átadni a következő nemzedékeknek... A másik erőm a szeretet. Szeretem a hazámat, az embereket. ...A nehéz időkben a hitem tartott meg, s a nehézségeken a boldog családi élet segített át..." (Részlet egy 1994-ben történt személyes beszélgetésből.) A Mosoni-síkság szülötte, a Szigetköz küldötte, a Kisalföld etnográfusa és geográfusa. Munkássága nélkülözhetetlen mindazok számára, akik a magyar nyelvterület néprajzával, a magyar népi művelődés középkori és újkori jellemzőivel, változásaival, továbbá a „magyarság közép-európai interetnikus kapcsolataival" foglalkoznak. Olyan életművet tett le a magyar tudományosság asztalára, amely nélkül nem lehetne továbblépni az etnográfiában, amely ma már feltárhatatlan lenne, s amelynek megállapításai a mai napig helytállóak. 1916 tavaszán, április 16-án született Mosonszentandráson egy székelyföldi és csallóközi eredetű családban, amelynek története és élete az utóbbi közel 150 esztendőben összefonódott e tájegység életével, történetével. A mosonmagyaróvári Piarista Gimnáziumban tett érettségi vizsga után a Pázmány Péter Tudományegyetem földrajz-történelem szakán szerzett diplomát 1939-ben, majd a Közgazdaságtudományi Karon gazdaságföldrajzi tanári képesítést. Olyan jeles professzorok voltak mesterei, mint Cholnoky Jenő, Győrffy István - akitől geográfusként néprajzot hallgatott - és gr. Teleki Pál. A diploma megszerzése után Cholnoky Jenő ösztönzésére készítette el „A Szigetköz vízrajza" c. doktori értekezését. A néprajzzal korán kapcsolatba került. Első néprajzi tárgyú cikkét, a népmondákról, 1936-ban írta meg. Földrajz-történelem-néprajz együttesen volt jelen kutatásaiban, feldolgozásaiban már, a kezdetektől ez határozta meg szemléletét. Néhány évi budapesti és pápai tanárkodás után került a Mosonmagyaróvári Gazdasági Akadémiára, a későbbi Agrártudományi Egyetemre, ahol mezőgazdasági földrajzot tanított, amely próbája volt szemléletének az oktatásban való megjelenítésére, s továbbadására. Itt született meg egyetemi előadásaiból a „Mezőgazdasági földrajz" c. egyetemi tankönyv, amelyet azonban már csak a cikolaszigeti magányban, petróleumlámpa fényénél fejezhetett be. Benne az agrogeográfia és agropedagógia, mint a gazdaképzés nélkülözhetetlen stúdiumai, kaptak helyet. Pedagógiai hitvallása volt: „Nem szabadna se papnak, se tanítónak, se gazdasági szakembernek, akik a falura visszamennek a nép közé élni, dolgozni, úgy kikerülni, hogy ne ismerjék azt a népet, akik között élnek." Ezen ismeretek gyarapítását igyekezett elősegíteni egész munkásságával, bárhova került is. A fordulat évét követően (1948-49) nem volt rá tovább szükség az Akadémián, szemlélete