Győri Tanulmányok - Tudományos Szemle 19/1997 (Győr, 1997)
ÉLETUTAK, ÉLETMŰVEK - Timaffy László: Néphagyományok a Győr környéki temetőkben
el az új temetőben, s ezzel a máig tartó családi temetkezés alapja lett (III.1). Eléje a fia került 1870-ben, melléje a menye, majd az unokája (1918). Ezután az új sorban a másik fia következik, akit szintén „öreg" névvel jelöltek meg a sírkövön (111.5/1871). Ő volt tehát a következő családfő, aki már felhagyott a molnársággal és a mai gazdacsalád alapját vetette meg. Ez a család is három első nemzedékében nagycsaládi életformában élt. Az újabb családfő mellett felesége nyugszik (111.6/1871). A sorban következik testvére és felesége, majd fia és neje. Új sorban a második fia, az ős unokája nyugszik (111.11/1896) feleségével. Melléjük jobbról kicsit kiugróan új sor került, a dédunokáé (III.18). A másik oldalon az unokák sora folytatódik feleségestől, gyermekestől (111.22/1952). A ma élő ötödik nemzedék (ükunoka) szintén ide kívánkozik temetkezni, de ez már csak rátemetéssel (urna) lesz lehetséges, mivel a sorok egészen körülveszik a családi sírcsoportot. Az egysoros középrétegbeli forma legszemléletesebb példája Győrszemere református temetőjében található, a Tóth családé. Egy sorban 21 sír sorakozik egymás mellett a főútvonal mentén. A nemzetségfő sírja itt is a sor közepén van, mellette jobb és bal oldalon a nagycsalád többi tagjai, rokonsági fok szerint. Jobbra temetkeztek az oldalági családtagok, balra pedig az egyenes leszármazottak, egy sorban az elhalálozás ideje szerint. A sort a harmadik nemzedék sírjai szegélyezik mindkét szélén. A ma élő családtagok, a harmadik és negyedik nemzedék szintén ide kívánkozik temetkezni, még messzebb területről hazatérve is, rátemetéssel. Az egybetemetkezés vágya ma is tovább él a családban. Érdekessége ennek a sírcsoportnak az, hogy az egyes sírdombokat elegyengették, s így egy hatalmas sír fogja egybe az elhunyt családtagokat. Csak a síremlékek jelzik az elhunytak adatait. Mindkét nagycsaládi temetkezési rend máig megőrizte az ősi nemzetségbeli rangsor vagy öröklési rend emlékét. A családfő bal oldalára egyenes hozzátartozóit temetik: feleségét, gyermekeit, s ezek folytatásai is erre az oldalra kerülnek: unokák, dédunokák. A jobb oldalra viszont a testvérág kerül, a családfő testvérei, s ezek gyermekei, unokái stb. Mindenki a maga ágába temetkezik, a maga ősei mellé, s nem keverednek össze, inkább új sort kezdenek. Az ősi hagyomány kopását is megfigyelhetjük. Több helyütt előfordul, hogy a nagycsalád tagjait a rendes sorok között találjuk meg. Egyrészt azok kerültek ki a sorból, akik életükben rokonságukkal haragot tartottak és így nem kívánkoztak közéjük, vagy a családtagok nem kívánták maguk közé őket. Akadtak olyan papok is, akik mindenkit sorba temettek el, s így akadtak olyanok, akik ezért szorultak ki a családi csoportból. Megfigyelhetjük azt is, hogy mindegyik család tagjait megtalálhatjuk a másik csoportjában. Egymás közt házasodtak és a vők vagy menyek ahhoz a családhoz temetkeztek, amelyik körében éltek, vagy amelyik akkor tekintélyesebb volt. Kisgyermeket nem temettek a családi sírcsoportba, a gyermeksírok együtt sorakoznak a temetőben. Csak a legényvagy leánysorban elhaltakat temették a család tagjai közé.
