Győri Tanulmányok - Tudományos Szemle 19/1997 (Győr, 1997)

GYŐR MÚLTJA - Federmayer István: Újabb adalékok Révai Miklós győri éveihez

Ezekkel a megbízásaival Fengler nagy szolgálatot tett Révainak, hiszen nemcsak álláshoz juttatta, hanem azt is kinyilvánította a város lakosságának és elöljáróságának, hogy elutasítja az ellene emelt vádakat, gyanúsításokat, megbízik Révaiban mint papban, és alkalmasnak találja egyházi szolgálatra. Ez a három, még Győrött töltött hónap azt is bizonyítja, hogy Révai meg tudta állni helyét papként is, ha erre volt szükség. Nem távolodott el egyházától, még ha ezt híresztelték is róla a „loyolisták". Révai jellemének kevésbé ismert vonása: vallásos hite és meggyőződése nyilvánul meg e hónapokban. Barátjának * . 83 irta : „Imádságos könyvemről alig tudsz valamit, és talán csodálkozol, ha arra gondolsz, amit Janus Pannonius irt versében: - Senki sem lehet vallásos és költő egyszersmind. - De látod, milyen vagyok e téren is a püspök megítélése szerint." A téti plébánia időleges ellátása Fenglert is meglepte.: - „Lám, itt is használható vagy: már csodálatosan látod el a teendőket!" Utolsó győri nyilvános szereplése 1796. március 26-án volt: a virágvasárnapi ünnepi prédikációt ő mondta. Beszédének alapgondolatát így foglalta össze: „Arról szólok tehát ma, és főképpen ezen mai példa után, hogy a húsvéti áldozásban hozzánk jövő királyunkat készüljünk méltán fogadni - először tiszta lélekkel, másodszor megbékéllett szívvel, harmadszor hálaadással." A szentbeszédet pedig e szavakkal fejezte be: „Nem! nem követjük lerusálemnek felfuvalkodott nagyjait, kik el nem fogadták a te országodat, az áhitatosságból összegyülekezett együgyű szegény néppel megismerjük a te látogatásodat. (...) Békességet szólj nekünk, szabadulást hozz: a tieid vagyunk s a te országod, uralkodjál rajtunk, erősítsd meg neked meghódolt szíveinkben a te királyi székedet mindörökké. Amen."

u Mintha a már útra készülő, a várostól búcsúzó ember személyes hangját hallanánk e sorokban: a keresztényi megbékélés érzésével hagyja el sok éven át tartó küzdelmeinek színhelyét. Bizonyára a húsvéti ünnepek után kelt útra, s vele ment Horváth Katalin is. Erre utal Rávainak 1804 március 24-én kelt végrendelete. E szerint bútorait, a konyhafelszerelést szolgálójára hagyta, „mert ez az igen tiszteletre méltó asszonyság már 21. éve feddhetetlenül szolgált nálam, aki ez idő alatt mindvégig betegeskedtem". (Győri Tüspöki Levéltár N. 29-3114 (Fasc. 309).) Már Bécsből írt levelet április 1-én Paintnerhez.

Sj Még egyszer visszatér megpróbáltatásainak témájára: „A győri zaklatásoknak egy csapásra véget vetettem az egyébként is hozzám egyáltalán nem barátságos állásban már csak azért is, mert az iskola hírnevének fenntartása érdekében arra kényszerültem, hogy magamat kifosszam és még adóssággal is terheljem. De még ezzel az áldozattal sem remélhettem semmiféle ellenszolgáltatást öreg napjaimra. Most arra kérlek, hogy legalább rendetek részéről fenyegető támadásokat csillapítsd le. Irántam tanúsított rokonszenved révén kérem ezt tőled. Nem én tanácsoltam, s ha tudtam is volna róla, akkor sem akadályozhattam volna meg azt, amikkel Fengler megtámadott benneteket. Ő nemcsak elöljáróm, hanem patrónusom is: sok hálával