Győri Tanulmányok - Tudományos Szemle 19/1997 (Győr, 1997)
GYŐR MÚLTJA - Federmayer István: Újabb adalékok Révai Miklós győri éveihez
megrögzött makacssággal megtorolja, legalázatosabban a Tekintetes Úr megítélésére bízom. Azt azonban bizonyosan hiszem: ez a férfiú 300 forint évi fizetéssel, 55 forint királyi jutalommal, ingyenes lakással és ezen felül, mivel állítása szerint szobájában az iskola számára mintarajzokat készít, az iskolai tűzifából is bőségesen részesül, valamennyi tanító megítélése szerint igen elégedetten élhetett volna. És ez a királyi intézet nem érdemelte meg, hogy éppen az a férfi, akit ez az intézet húzott ki a nyomorúságból, most a többszöri dicsérettől mértéktelenül felfuvalkodottan ilyen gyalázatosan megcsúfolja azzal, hogy megfosztja valamennyi általa készített mintarajztól, sőt a tanulók vizsgarajzait is elvigye a rajziskolából, s így a lenézés és megvetés tárgyává tegye az emberek előtt azt az' iskolát, mely semmit sem vétett, amely a tanár úr mellett tisztességgel és becsülettel kiállt, amikor itt e katedrát elnyerte, és akkor, amikor még a sors nyilaival és a legnagyobb zaklatásokkal küszködött, továbbá olyan jellemzést adott róla, amilyent bizonyíthatóan sehol sem kapott, mióta a kegyesrendiek klastromát elhagyta. Ez az igen kellemetlen és nyílt bosszúra valló cselekedet nem illik egy jó paphoz, egy tekintélyes, nyugodt és állhatatos férfihoz. Végül, mert egyrészt egyszerűen abbahagyta a tanítást, másrészt mivel ugyanezen tisztelendő Révay úr kijelentéseit az állásáról való lemondásnak tekintette a magisztrátus, a mellékelt eredeti határozatában az igazgatót azzal kereste meg, hogy tisztelendő Révay Miklós úr helyére minél előbb más személyt javasoljon. Közben a rendes tanárától elhagyott osztályt Halper Mihály úrra, a 4. osztály tanárára bíztam, aki eléggé jártas a rajzolásban. Egyelőre ideiglenes megbízással, de remélem, hogy ez a férfiú a rábízott feladatoknak tehetsége szerint meg fog felelni. Legalázatosabban kérem tájékoztatását, vajon az előbb említett tanácsi határozaton kívül kell-e még tennem valamit, vagy felkeressem-e a bécsi Szépművészeti Akadémiát a rajzolásban jó képzett személyért, mivel nyilvánvalóan sürget a szükség. Magamat kegyes jóindulatába ajánlva vagyok a Tekintetes Úr legodaadóbb szolgája Győrött, 1795. november 25-én Dió Mihály s. k. a Nemzeti Fő Iskola igazgatója Csaplár Benedek a már többször idézett könyvében méltán fűzi e nyilatkozathoz a következő sorokat: „Szomorító tanúságként vehető, hogy ezen elkeserült izgalmai közt az előlüi oly méltányos érzületű Dió Mihály is, kit hivatali viszonyai inkább a tanács részére liajlani késztettek, végül szintén megneheztelvén rá, hivatalos reialiójában már meglehetősen kíméletlenül írja le felmondását, sőt szigorú megrovással bélyegzi is dacossá merevült hajtfiatatlanságát." 71 " Révai november hó végén, a már említett november 25-i, Paintnerhez írt 79 levelében összegezte a vele történteket, majd így folytatta: „Ügyemet a tanács elé terjesztettem. A tanács szokás szerint erőszakoskodását újabbal tetézte. Hogy kikerülje az illetékes fórumot, azaz a főigazgatóságot, amely a bajt orvosolhatta volna, a püspökhöz fordult. Ezt a fórumot jog szerint elutasítottam.
