Győri Tanulmányok - Tudományos Szemle 19/1997 (Győr, 1997)
GYŐR MÚLTJA - Federmayer István: Újabb adalékok Révai Miklós győri éveihez
(iYŐRI TANI ILMÁNYOK Kivonat a Tisztelendő Révai Miklós úr által 1795. november 13-án kelt, Győr sz.kir. város magisztrátusához és Dió Mihályhoz, a nemzeti iskola igazgatójához címzett levélből. 14.§ Nem bosszú állásból, hanem hogy teljes világosság legyen e vitában, valamit el kell mondanom Bahimek szenátorról. Tisztelem azt a hivatalt, melyet betölt, csupán a velem szemben perben álló emberről szólok. Általános a polgároknak az a véleménye, hogy ő a legnagyobb cigány, rosszabb bármely zsidónál, végtelenül lelkiismeretlen, tisztességtelen ember, aki bármire kész, ha valami csekély nyereségre, saját haszonra van kilátása. Hozzáteszem, hogy én az iskolám számára a magisztrátustól megszavazott dolgokat azért nem sürgettem annyira, mert észrevettem, hogy csak olyan iparosokat foglalkoztat, akiket ő is fel akar használni, s igen keveset akar fizetni saját rendeléseiért, minthogy közmunkát adott nekik. Nem akartam ily módon iskolámra a jogosnál többet költeni, nehogy a magisztrátusnál még jobban megharagudjanak rám. Hallottam, hogy ezért maguk az iparosok is panaszkodtak. 18.§ Annyi év elteltével Bahunek bosszút állt rajtam a városgazda felbujtásával, hogy ünnepélyes esküt tegyen ellenem, melyről fentebb említést tettem. Gazdasszonyom már kb. 45 éves, s következtetése szerint az én szeretőm. Bohunek azt beszélte a szenátusban, hogy paráználkodók sündörögtek e nőszemély körül. Pedig itt született, itt nőtt fel, továbbá a polgárok és szenátorok véleménye szerint, akik nálam jobban ismerik őt, egész életét tiszteletre méltó házaknál olyan becsületesen töltötte el, hogy a gyanú legkisebb árnyéka sem eshetett rá. 29.§ Aztán, a szenátusban elhangzott sértések után azzal is meg akart félemlíteni (t. i. Bahunek Mátyás F. I.), hogy így bemocskolódva teljesen elnémuljak." Mi lesz akkor, ha igaznak bizonyul mindaz, amit az az ember fecsegett?" - mondogatta nekem. És ha azt mondom, hogy nem igazak, hanem szemenszedett hazugságok? Rám ragad ez a rólam terjesztett rágalom. A tekintetes asszony 25 ezeket hallva azt mondta, hogy én inkább elbocsátanám azt a perszónát, akiről ilyen közvélemény (publikum) alakult ki.. Hallesch elámult, amikor ezt meghallotta. Megkérdeztem: ugyan mi az a közvélemény 7 Azt felelték, hogy a közvélemény nagyobb lehet, mint a szenátus. 3().§ Ha a tekintetes asszony mindezt elhitte, miért nem szólt nekem? Miért akart engem is hírbe hozni? És a magisztrátus, ha ez volt a véleménye, miért nem vigyázott tiszte szerint? Miért engedte, hogy egy nyilvános kéjnő éljen annyi éven át az (iskola) udvarán? Ilyen rosszindulatú rágalmazást nem tűrök el, sem olyan méltatlanságokat, melyeket hivatalomban kénytelen vagyok elszenvedni, nyilvánvaló erőszak hatására: hogy vagy a legaljasabb szolgaságot eltűrjem, vagy máskülönben bujálkodónak fognak kikiáltani. Ha ezt akarja a nemzetes asszony is meg a szenátus is, akkor úgyannyira reménykedem ártatlanságomban, hogy nyíltan és mindenhol ki fogom jelenteni, hogy gyalázatos a nemzetes asszony és gyalázatos maga a magisztrátus is, melyet mind a mai napig szolgálok."
