Győri Tanulmányok - Tudományos Szemle 19/1997 (Győr, 1997)
GYŐR MÚLTJA - Federmayer István: Újabb adalékok Révai Miklós győri éveihez
E vélemény alapján augusztus 28-án született meg a városi szenátus válasza 17 Révai beadványára. Mivel önként költözik ki a szolgálati lakásból, az egykor megkötött szerződés értelmében semmilyen anyagi követelését nem tudják teljesíteni. A gondnok eddig is jól végezte dolgát, így a kétség kívül több munkájáért kapja meg a havi két garast, de sem az inasoktól, sem a vendégtanulóktól ezt nem követelheti. A rajzeszközök kiosztása és beszedése a rajztanár hivatali kötelességei közé tartozzék továbbra is, erre új személyzetet nem biztosítanak. A mintarajzok készítéséhez szükséges papírt és festéket a város fogja megfizetni, mint ahogy a szükséges modellekről is intézkedni fognak. Amikor Révai e határozatot megkapta, mivel a lakással kapcsolatos kérései nem teljesültek, a fenti okmányhoz egy lapot csatolt a következő szöveggel: „Azt a lakást, melyet a város számomra akaratom ellenére az iskola épületében kijelölt, kénytelen vagyok elhagyni, hogy lelki nyugalmamat megőrizzem. Halper úr, aki előbb ezért (a lakásért) önként jelentkezett, most már szándékától eláll. így tehát ez a lakás üres marad. A Tekintetes Tanács nem ráhatja fel vétkemül, ha a fölösleges és az ebben a lakásban kényelmemre szolgáló dolgaimat elviszem. Erre a cselekedetre a velem szemben mutatott méltatlan bánásmód indított. Mert amikor emiatt többször panaszt tettem, mindig újabb jogtalanságokkal tetézve távoztam. Amik a lakásban valóban szükségesek, bár saját pénzemből készültek, ahogy már egyszer odaadtam azokat, úgy most is a Városnak adományozom. A Tekintetes Magisztrátus meg fogja érteni felháborodásomat, ha figyelembe veszi azokat, amik velem történtek egyes magánszemélyek haragja folytán lakásom kijelölésekor. Noha akkor az (a lakás) alig ért 20 forintot, mégis 50 forintot vontak le tőlem a szerződésben megállapított lakbér fejében, majd egyesek bosszújából megint megfosztottak attól a tűzifa-járandóságtól, melyet kezdetben, majd később sok kérésre két éven át megkaptam. Győrött, 1795. augusztus 25." Ismét Révaira jellemző sorok! Indulatos düh fortyog mögöttük: a hivatal több éves folyamatos packázása kihozta sodrából. Ezért viszi magával a maga kényelmét szolgáló, maga pénzéből vett berendezéseket, ám amit otthagy, azt a városnak adományozza. O ad a városnak! Mindez a tanév végén történt, a nyári szünet (szeptember, október hó) eseménytelenül telt el. Ekkori lelkiállapotát barátjához küldött levele árulja eI 1S : „Iszonyodom írni ügyeimről, mivel lassan haladó tollam miatt lelkem sebei még inkább kiújulnak, amikor szomorú viszontagságaimra emlékezem, s még élénkebben jelenik meg elmémben szerencsétlen sorsom gyászos és rémítő kcye. Keserű hánykódásaival ez arra emlékeztet, hogy én arra születtem, hogy a sors örökös játékszere legyek. (...) Ez az év életem legkeservesebb esztendeje." Elkeseredése oly nagy, hogy (annyi magyar elődjéhez hasonlóan!) egy másik, ugyancsak Paintnerhez írt levelében 19 így kiált fel: „Szerezz nekem egyházmegyét Ausztriában! Elhagyom ezt a hozzám hálátlan hazát, ahol érdemtelenül és nem szándékosan, lianem akaratomon kívül egyik bajból a másikba sodródom, s bennük elmerülök."
