Győr 1956. II. A forradalom utóvédharca - Győri Tanulmányok - Dokumentumgyűjtemény 18/1996 (Győr, 1996)

november 13.

szónoklatokat a történtek lényegévé akarják megtenni, sőt mások a jövőbe látva „jaj istenem, mi lett volna, ha..." egyáltalán nem tudományos jelszóval keresik az igazságot a történelemben. Szomorú tévedés ez és semmit sem másít a történelmi és tudományos igazságon, hogy a győri munkásosztály évek óta először érezte és érzi, hogy erő, mellyel ma mindenkinek számolni kell, erő, mert egységes, mert egy az érdeke, mert együtt van, tehát céljáért szervezhető és mozgósítható. A forradalmat az értelmiség készítette elő, de bármilyen zavaros ma az ország helyzete, ezt a forradalmat a munkásoknak kell befejezniük. Nekik kell ma éberen vigyázniuk és ha kell, ütni kétfelé is. Először azok felé, akik kihasználva a pillanatnyi helyzetet, semmit nem tanulva a múltból, régi pozíciójukat akarják tartani, vagy visszaszerezni és e sztálinista klikk elleni harc kell, hogy jelentse teljes függetlenségünk és teljes demokráciánk végső kivívását is. Másodszor pedig minden eshetőségre készen, állni kell a vártán a horthysta restaurálok és ezek szélső szárnya, a fasiszták ellen. Mindkét veszélyt egyedül és csakis egyedül a magyar munkásosztály szervezettsége, harci fegyelme háríthatja el. És mert a két törekvés megegyezik az egész nép, a parasztok és értelmiségiek vágyával, akaratával, világos, hogy a munkásosztály ma egy nemzeti harc élén halad. Utolsó gondolatként: e harchoz biztosítani kell a hatalmat a munkásság kezében. Biztosítani kell a hatalmat a törvényesen megválasztott munkástanácsok kezében. A mai nehéz helyzetben csak e tanácsok és mögöttük az osztály és mögöttük az egész nemzet viheti diadalra szabadságunk, függetlenségünk, semlegességünk és teljes szocialista demokráciánk ügyét. Annyi év hazugsága után legyünk végre magyarok és szocialisták egyszerre, bízzunk ne csak szavakban, de a hatalom elosztásban is a magyar munkásságban. A munkásosztály sok szenvedésen át megérett politikai bölcsessége, bátorsága és önfeláldozása tovább visz minket a 23-án megkezdett úton. Földes Gábor 125 Forrás: Hazánk, 1956. november 13. A cikk szerzője: Földes Gábor, a Kisfaludy Színház rendezője