Győr 1956. II. A forradalom utóvédharca - Győri Tanulmányok - Dokumentumgyűjtemény 18/1996 (Győr, 1996)
november 12.
Nem érthetünk egyet olyan letartóztatásokkal, mint amit a Gruber és Markos esetében elmondtak, hogy „megkínzás" gyanúja miatt vannak benn 4 . Forradalmi időket élünk. Nem szimpatizálok az ilyesmivel, nem vagyok szadista hajlamú, de ott van Földes Gábornak, a színház párttitkárának az ügye is. A forradalom első napjaitól kezdve aktívan, öntevékenyen dolgozott, bekerült a városi tanács munkástanácsába is. A munkástanácsok kifogásolták és azonnal intézkedés történt, hogy ne legyen tagja a városi munkástanácsnak. A másik vonalon ugyancsak a munkástanács felhívására a rádiótól is kitették. Ezután, mint halljuk, elment Magyaróvárra és ott segítette a magyaróvári harcot. Hogy ennek volt-e halálos áldozata? Forradalom van itt, az ilyen lefogásokkal általában nem érthetünk egyet. Attól még Földes Gábor egy igen becsületes, derék magyar ember lehet. O fegyverrel a kezében elment segíteni, amikor már 70 halottról tudtunk azokkal a brigantikkal szemben, akiknek a parancsnoka a diákság küldöttségét kézfogással üdvözölte és mindig hátrálva, a tömegeket közelebb vitte, és mikor 5 m-re elérte a beásott tűzvonalat a tömeg, akkor tüzet vezényelt. Ezeket kell felelősségre vonni, és nem a Földes Gáborokat, akik elmentek, hogy elnémítsák, hogy több magyar vér ne folyjon. Az, hogy fegyvertelen diákok felé olyan aljas módszerrel támadtak, elítélendő. Mi lett volna Győrött, ha az AVO teljes készültségével beletüzel a tömegbe, pedig semmi mással nem ment, minthogy a diákokat követelték. Ott volt mintegy 30000 ember az AVO körül. Ha ott Tihanyi 5 az épületből tüzet vezényel, azzal a fegyverkészlettel, ami ott volt benn, több ezer halott lett volna. Azoknak az elszánt brigantiknak a bűnös tette miatt, amiről itt, ezen az ülésen egyetlen ember nincs, aki azt meri állítani, hogy nem rettegett, nem félt tőlük, legyen az pártfunkcionárius, legyen az polgári, legyen az rendőrségi személy, mert azoktól mindenki félt és senki sem volt biztonságban. Ezzel tisztában vagyunk, és ezen a címen törvénytelennek tartom a forradalmi idők forradalmi tetteit büntetni. Majd megjön a felelősségrevonás ideje, amikor a forradalom részéről történt törvénytelenségeket kell megoldani. Én az első perctől kezdve forradalmár voltam, és itt ülök mégis, és nem rettenek vissza, mert a munkásságot addig nem lehet megmozdítani, amíg mi nem látjuk elérkezettnek azt a pillanatot, amikor a munkásság elé állhatunk és megmondhatjuk, hogy ügyei mind az államhatalmi, mind a rendőrségi szerveknél rendben vannak. Tehát nem értek egyet sem a Gruber, sem a Markos esetében a megkínzás vádjával, mert emiatt a két ember miatt tízezrek munkája áll. A munkának meg kell indulni, ha ezeket a kérdéseket a legsürgősebben azonnali hatállyal nem teljesítjük, az
