Győr 1956. II. A forradalom utóvédharca - Győri Tanulmányok - Dokumentumgyűjtemény 18/1996 (Győr, 1996)

november 10.

a gyári bunker második emeletére. Szó nélkül pofozni kezdték. Utána beszóltak, hogy menjen ki. Ahogy kilépett a bunker folyosójára, a lépcsőn készenlétben állók — nem munkások és nem forradalmárok — körüllövöldözték. A szadista tréfa után két szuronyt a mellének, kettőt a hátának szegezve levezették a lépcsőn. Valahonnan penészes, többnapos állott babfőzelék-maradékot kerítettek elő. — Egyél, rohadt kommunista! Nem tudott enni, sőt, ahogy megmozdult, a pad megbillent alatta. Ezért aztán kínzói puskatussal verték a bokáját. Sz. J. ezután kínjában mégis enni kezdett. Ekkor beleköptek a tányérjába, az egyik emberségéből kivetkőzött martalóc ráadásul a cigarettacsikkjét is a bab közepébe dobta. Mikor látta, hogy a megkínzott ember kanala óvatosan kerülgeti a csikket, fegyvert szegezett a pártitkárra, kényszerítette, hogy rágja meg a cigarettavéget, aztán nyelje le. Ezután kézenállás következett a szadizmus emberkínzó cirkuszi műsorában. Közben szuronnyal fésülték az áldozat haját. A másik párttitkár, az öreg B. bácsi ezt már nem bírta ki, elájult. Az ellenforradalom malmára hajtották a vizet. Ki tudja, mi következett volna még, ha a rendészet vezetője be nem ront, és igen erélyesen rendet nem csinál. Ki tudja, mi lett volna a folytatás, ha a Nemzeti Bizottmány Katonatanácsa ki nem szabadítja a két embert. Nem is a folytatás az érdekes. Nem ismerjük egyik megkínzottat sem közelről. Lehet, hogy van bűnük, lehet, hogy nincs. Egy azonban biztos: szadista módon embert kínozni nem volt és nem lehet joga senkinek. Embernek nem volt és nem lehet soha joga felülmúlni a vérengző vadállatokat. A forradalom ragyogó tisztaságára ilyen szégyenfoltot rámázolni pedig nem a forradalmárok érdeke volt, hanem az ellenforradalmároké. Szálasi martalócainak és Farkas Mihály ávós pribékjeinek semmi közük a magyar nép szent ügyéhez! El a véres és mocskos kezekkel a tiszta, jogos forradalomtól! 119 1- g- g119 Forrás: Hazánk, 1956. november 10. Szerző: if j. Gárdonyi Gáza.