Győr 1956. II. A forradalom utóvédharca - Győri Tanulmányok - Dokumentumgyűjtemény 18/1996 (Győr, 1996)

december 5.

Dr. Gottwald István: Szeretném közölni, hogy október 23-át megelőző időkben is voltak már tárgyalások ez ügyben. 1945. előtt Megyesi szobrászművésznek kifizették a Szent István-szobrot, azonban az időközbe jött események után nem lehetett felállítani. Most keresik jelenleg a szobrot. Javasolnám, hogy mielőtt ebben az ügyben a végrehajtó bizottság dönt, vegye fel a kapcsolatot ezzel a bizottsággal. Javaslom, hogy a V. B. mondja ki, hogy vegye fel a V. B. a bizottsággal a kapcsolatot. Ugyanúgy az ő javaslatukkal együtt kerüljön ide újból a V. B. elő és ennek alapján döntsön a V. B. /*Kofrán Árpád: Ilyen értelemben kérem a határozatot. Hozzuk meg azt a határozatot is, hogy a Közlekedés- és Postaügyi Minisztériumhoz forduljunk, hogy a hidat megcsinálják. A Gázgyár szénellátásának biztosítása fontos, mert a hóakadályok ha bejönnek, hiába dolgoznak a bányák. Ezzel már számolni kell. Zolnai Béla: Ismertette ezután a győri Vöröskereszt működését. Győr város lakóinak nyugalmát az utóbbi időben megzavarta a nyugatra eltávozottak visszahozása. 3 hete folyik az emberek visszahozása. Ebbe a munkába a rendőrség is bekapcsolódott, és a Vöröskereszttel együtt igyekszik lebonyolítani ezt az akciót. Az első napoktól kezdve csak a legnagyobb nehézségek árán tudtuk az idehozott emberek gyógyszer- és kötszerellátását biztosítani. Naponta kb. 200 embert hoznak vissza és ebből általában 40 ember beteg. Megtalálható a visszahozottak között az 5 napos gyermektől a 10 éves gyermekig. A visszahozottak legnagyobb része budapesti és mégis csak valamilyen formában szükség lenne e legelemibb gyógyszerek beszerzésére. Ezt azért jelentettem be, mert az országos Vöröskeresztközponthoz fordultunk személyesen, azonban ők nem hajlandók segíteni, és azt mondják, hogy forduljunk a győri kórházhoz. Ez nem tud segíteni. Mindennap megjelenik egy orvos, megvizsgálja a betegeket, felírja a gyógyszereket, azonban ez nem elegendő a számunkra. Bejelentem azt is, hogy naponta az ország legkülönbözőbb részeiből 70—80 szülő érkezik ide, akik keresik a gyermekeket és egészen megostromolnak, hogy vegyük fel a kapcsolatot és menjünk ki Bécsbe és tárgyaljunk, mert kb. 600—700 gyermekről van szó, akiket így keresnek. Itt is segítséget kérünk, mert a rendőrségen keresztül megpróbáljuk, hogy kimehessünk Bécsbe és megkérdezzük ott, hogy tulajdonképpen mit is akarnak a 10—14 éves gyermekekkel, a szülők nincsenek megnyugodva, állandóan érdeklődnek, mi pedig pozitív felvilágosítást nem tudunk adni. Naponta kb. 200 levelet kapunk, ezeket elküldjük Bécsbe, ők azonban választ nem küldenek, hogy mi van a gyermekekkel.