Győr 1956. II. A forradalom utóvédharca - Győri Tanulmányok - Dokumentumgyűjtemény 18/1996 (Győr, 1996)

november 22.

1956. november 23 péntek 145. Ez történt az országos munkástanács ülésén Győrött ma is dolgoznak az üzemek Nem titkoljuk, hogy vegyes érzelmekkel fogadtuk a nagybudapesti munkástanács kedden délután érkezett meghívását, melyben felkérték a győri üzemeket, hogy létszámunknak megfelelő küldöttek jelenjenek meg szerdán délelőtt a budapesti Sportcsarnokban tartandó országos tanácskozáson. Aggodalmunk nem volt alaptalan. Olyan hírek érkeztek városunkba, hogy a budapestiek a győri dolgozókat sztrájktörőknek tartják. Erről sem volt tiszta képünk, valamint azt sem tudtuk bizonyosan, milyen összetételű a nagybudapesti munkástanács és hogy valóban a dolgozók akaratából alakult szerv-e, melynek szavára százezrek hallgatnak. „Barátságos fogadtatás" Két autóbusszal indultunk útnak Budapestre, vagongyári hajtóműgyári, szerszámgépgyári küldöttek, textil- és egyéb ipari vállalatok megbízottai. Az első meglepetés a Sportcsarnoknál ért bennünket. Itt közölték velünk, hogy a kormány nem engedélyezte a gyűlés megtartását. Valaki a nagybudapesti munkástanácsból az Építők Rózsa Ferenc Kultúrotthonához irányított bennünket. Mire odaértünk, ezt az épületet is karhatalommal zárták körül. Maradt a harmadik lehetőség: a Fővárosi Villamos Vasút Akácfa utcai ülésterme, ahol — mint később megtudtuk — már reggel óta ülésezett az országos munkástanács. A kordon és az igazoltatások miatt csupán négy küldöttünk, Vadas József, Szakács Gyula, Sebők László és Tímár Ferenc jutott be az ülésterembe. A többit Vadas József főmérnök, vagongyári küldött személyes élményei nyomán kísérlem meg írásban rögzíteni. „Tíz óra lehetett amikor a terembe érkeztünk. Éppen egy 8 pontból álló követelés megszövegezésénél tartottak. Több kérdésben azonban még nem jutottak a munkástanácsok képviselői egységes állásfoglalásra. Abban