Győr 1956. II. A forradalom utóvédharca - Győri Tanulmányok - Dokumentumgyűjtemény 18/1996 (Győr, 1996)

november 17.

Egész sor olyan emelő, lendítő erő sorakozik fel már abban a rendelkezésben is, amely bizonyosan ösztönzőleg hat majd a termelés, a termelékenység növelésére, az önköltség csökkentésére. Az az önállóság, amelyről olyan sokat beszéltünk eddig, s amely valójában mindig elsikkadt a minisztériumi megkötöttségek bonyadalmában a sok helyen egyes igazgatók kiskirály kodó, parancsolgató „módszereiben" most igazán kibontakozhat. A munkás valóban érdekelt lesz a termelésben, hiszen a tiszta jövedelem egy részét —, hogy mennyit a jövedelemből, azt később kormányrendelet fogja szabályozni — valóban megkapja. Nem a gyűlölt sok vitára, személyeskedésre, félreértésre okot adó prémiumrendszer alapján, hanem szorgalmas munkája eredményeként, mintegy a gyár „részvényese". A részvényest persze nem a szó kapitalista értelmében használjuk, hiszen szocializmust építünk és nálunk a részvényjegy, a valódi érték a munka, a tudás, a hozzáértés. Ma még nem mérhető fel az az óriási változás, amely a munkástanácsok működésének az eredménye lesz. Hiszen a piackutatás, a gyártmányok fejlesztése, a kereskedelmi kapcsolatok kiszélesítése, megszilárdítása is új értelmet kap, ha ezeket a kérdéseket a munkástanácsok, az üzemi dolgozók legjobbjai veszik a kezükbe. Mégis, már most fel kell hívni a figyelmet a kormányrendelet hiányosságaira. Azt mondta a rendelet, hogy a munkástanácsok által hozott határozatokat az igazgató köteles végrehajtani, ha azok nem ellentétesek általános érvényű törvényekkel, törvényerejű rendeletekkel. Nem lenne semmi baj ezzel a kitétellel, ha nem lennénk „megáldva" egész sor olyan régi, rossz törvénnyel és rendelettel, amelyekkel a Rákosi-rezsim igyekezett gúzsbakötni az üzemek önállóságát, egészséges törekvéseit. Ezeket a rendelkezéseket sürgősen és egytőlegyig felül kell vizsgálni, mert különben megfojtják a munkástanácsok működését. Egy ilyen átkos kiskapun be lehet terelni a posványba, a bürokrácia útvesztőjébe a legfrissebb, legjobb kezdeményezéseket is. Ezt pedig nem akarjuk, a munkástanácsok, a munkások sem akarják. Győrött abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a munkástanácsok a forradalom tüzében jöttek létre és politikai kérdésekben is hallatták a szavukat. — A vagongyári munkástanács határozott, becsületes állásfoglalása akadályozta meg például az úgynevezett ellenkormány megalakítását. — de amint az üzemekbe visszatér az egészséges vérkeringés, a munkástanácsok feladatai egyre inkább nőnek majd és erőteljesen gazdasági síkra terelődnek a teendőik. — Az persze természetes, hogy a forradalmi vívmányaink következetes megszilárdításában, sőt