Győr 1956. II. A forradalom utóvédharca - Győri Tanulmányok - Dokumentumgyűjtemény 18/1996 (Győr, 1996)

november 17.

Nemcsak elődeink példája kötelez bennünket, hanem a jövendő is. Az a jövendő, amelyért Budapest kövein, a Mátra erdeiben, a mosonmagyaróvári utcán és szerte a hazában tízezrek adták életüket. Nem lehetünk gyávák a hősök hazájában. Ha ők bátran vállalták a halált, nekünk kötelességünk ugyanolyan bátran vállalnunk az életet. Úgy, amint Vörösmarty mondta a Szózat megrendítő soraiban: „Áldjon, vagy verjen sors keze, Itt élned, halnod kell!" Bertalan Lajos

136 137. Vagongyári munkás a városi tanács élén Kofrán Árpád nyilatkozata A munkástanács foglalkozott Horváth István vb.-elnök ügyével és lemondásra szólította fel. Horváth István a lemondását tegnapi napon be is nyújtotta a tanácsnak. Az egyesített győri munkástanács Horváth István helyébe Kofrán Árpád, vagongyári villanyhegesztőt javasolta, aki ideiglenes megbízatással a tegnapi napon el is foglalta a hivatalát. Munkatársunk hivatalba lépésekor beszélgetést folytatott Kofrán Árpáddal, aki a következő nyilatkozatot tette: — A városi tanács végrehajtó bizottságának elnöki tisztét csak ideiglenesen foglaltam el. A végleges kinevezést a munkástanács javaslatára a kormány adja meg. Én elsőrendű feladatomnak a bizalom megteremtését tekintem. Ismeretes, hogy a városi tanács a múlt bürokratikus vezetése miatt elszakadt a dolgozó tömegektől. A dolgozók tehát jogosan nem bízhattak a városi tanácsban. Meg kell teremtenünk a kapcsolatot a munkásosztállyal és úgy kell dolgoznunk, ahogy a munkások érdeke megköveteli. Soha többé nem szabad a nép érdeke ellenére végezni munkánkat. — Második feladatunk, megszüntetni az üzletek előtt a sorban állást. Ehhez azonban az szükséges, hogy a gyárak dolgozzanak. Megszervezzük