Győr 1956. I. A forradalom előzményei - Győri Tanulmányok - Dokumentumgyűjtemény 18/1996 (Győr, 1996)

október 23. - 7. Ne csak a munkásosztály nevében... GY-S-M Hírlap

iparpolitikáról, népgazdasági, politikai kérdésekről egyaránt. „Jóvátehetetlen hibánk, hogy elhallgattuk legtöbbször a véleményünket..." Ezt mondotta a minap beszélgetés közben Leisztinger elvtárs, a Wilhelm Pieck-gyár hídüzemének munkás üzemvezetője. S egy másik dolgozó hozzátette: „De miért hallgattuk el? ... mert hamarosan megkaptuk volna a munkakönyvünket." És mi a munkások véleménye ma, amikor a júliusi határozat óta jó úton haladunk a szocialista demokratizmus felé? Nyílt vitákban ma is ritkán hallatják hangjukat a munkások. De az üzemekben forr a politikai élet. Kérdőjelek, amelyekhez eddig hozzátartozott a tilos jelzés, ma felkiáltójelekké egyenesednek: a kérdések választ követelnek. Bíró Ernő Wilhelm Pieck-gyári munkás újító, dolgozótársaival együtt kérdez: „Mondják meg nekünk, miért voltak és vannak az ésszerűtlen átprofilírozások? A targoncákat mi kezdetben 130 000 forint önköltséggel gyártottuk az eladási ára 60 65 000 forint. Amikor már belejöttünk a munkába és leszorítottuk a gyártási költségeket az eladási árra, akkor elvitték tőlünk ezt a gyártmányt. Ma négy-öt helyen készítik és járják ugyanazt a kálváriát, amelyen mi már túljutottunk. Az áramforrás-taligát már-már önköltségi áron gyártottuk, akkor elvitték tőlünk ezt is a Szerszámgépgyárba. A Bleiher-targoncát már annyira gazdaságosan gyártottuk, hogy három nap alatt ötven darab elkészült belőle és segédmunkások készítették. Ezt is átvitték Székesfehérvárra, ahol első osztályú repülőgép-szerelők kínlódnak vele, persze drága áron, ráfizetéssel." Miért van ez? Leisztinger elvtárs azzal egészíti ki a kérdéssorozatot: A mozdony-szerkocsit nem akartuk elfogadni a MÁVAG-tól, ránk erőltették. Amikor mi feleannyiért gyártottuk, mint kezdetben, akkor visszavitték a MÁVAG-ba. Miért? Ki és mikor válaszol ezekre a kérdésekre? A munkások, akik évek óta látják, hogyan folyik ez a felelőtlen, nemzetgyilkos „iparpolitika", ma arról is nyütan beszélnek, hogy azért nincs életszínvonal-emelkedés, mert az ilyen oktalan intézkedések emésztik fel a milliókat és a milliárdokat. Nyíltan beszélnek arról is, hogy újítási mozgalom csak szavakban van. Hitelt kell adni az ilyen véleményeknek akkor, ha látja az ember a tényeket. Bíró Ernő nagyszerű találmánya, a lángvágó automata a feltaláló személyes, másfél évig tartó küzdelme után gyártásra került a Kisalföldi Gépgyárban, de most megint megtorpant, mert megfelelő motort kellene hozzá beszerezni. A feltaláló mégsem kap rá lehetőséget, hogy utána menjen a motornak, felkutassa, felkeresse és végképp tető alá hozzon egy export szempontjából is fontos gépet. Kihez menjen segítségért? Ment már a párthoz is. Ott a pártbizottsági funkcionárius a nevét még mindig nem meri megmondani Bíró elvtárs azt az okos tanácsa adta neki: „Mit gondol,