Győr 1956. I. A forradalom előzményei - Győri Tanulmányok - Dokumentumgyűjtemény 18/1996 (Győr, 1996)

október 6. - 2. Egy korszak sírjánál GY-S-M Hírlap

1956. október 6 szombat 2. Egy korszak sírjánál Négy fekete koporsó. Körös-körül némán áramló tömeg. Fehér zászlórúdon vörös, fekete, nemzetiszínű lobogók. Csattognak, suhognak a zúgó szélben ég és föld között. Egyik rácsavarodik a zászlórúdra, csak a tartóléc rángatódzik felül, mint keresztre feszített árny kitárt karja. A nagyobb kőkereszteken, emlékműveken fürtökben lógnak az emberek. Egyik szomorúfűz ágai között tíz-tizenkét éves gyerekek kapaszkodnak s nézik a ravatalt. Ők csak a négy koporsót látják. Mi azonban, akik a hét évvel ezelőtt lezajlott kivégzésekre még élénken emlékezünk, gondolatban odaképzeljük a többi koporsót, az ötödiket, a tizediket, húszadikat, negyvenediket... Mindazokét, akik ma még jeltelen tömegsírokban erdők tisztásain, vagy árokpartok alatt fekszenek valahol Magyarországon. Azokét is, akiket halálos ítélettel küldtek a vesztőhelyre, azokét is, akiket kihallgatás és ítélet nélkül lőttek agyon. Állok a mauzóleum mellett, hallgatom a gyászindulókat, dobok pergését, szónokok hangját, sortűz dördülését. Kérdések szorongatják a torkomat. Mit csináltál hét évvel ezelőtt, magyar újságíró? Talán te is uszítottál? Gyaláztad a védteleneket és az ártatlanul halálra ítélteket? Glóriát fontál a hazugság apostolainak fejére gyönyörű magyar szavainkból? Hitted a rágalmakat, vagy te is féltél az ismeretlen pincéktől, ahonnét nincsen többé visszatérés? Azzal véded magad, hogyha megkésve is, de észretértél? Kérdések, amelyekre senki sem válaszol. Sem a szónokok, sem a hallgató tömeg, sem a lezárt koporsók, sem a nyitott sírok. Kegyetlen erejű ez a némaság. Azt mondta valaki az előbb itt mellettem, hogy kétszázezren lehetünk. Lehetséges. De, hogy ilyen félelmetesen tudjon hallgatni kétszázezer ember, azt nem gondoltam. Ez a némaság döbbenetes erővel vádol, követel, sír, jajgat és dübörög. Vádolja a bűnösöket, követeli a felelősségrevonást, követeli a titokzatos vallatópincék lebontását, siratja a halottakat, feljajdul a megmérgezett nemzeti lelkiismeretért, s dübörgi a nép megmásíthatatlan akaratát: soha többé!