Győr 1956. I. A forradalom előzményei - Győri Tanulmányok - Dokumentumgyűjtemény 18/1996 (Győr, 1996)

Köztudomású, hogy 1956-ban az egész ország megmozdult, fontom tehát, hogy a dokumentumokat is az egész országból gyűjtsék össze, és adják ki az arra érdemeseket; megmentve azokat az enyészettől, egyben lehetővé téve, hogy a kutatók és az érdeklődők a leghitelesebb, eredeti forrásokból ismerhessék meg a forradalom és szabadságharc históriáját. Mivel Győr kiemelkedő szerepet játszott 1956-ban, különösen fontos ez a kötet, amely az évek alatt rárakodott salaktál megtisztítva tárja elénk a győri ellenkormány alakításának, Somogyvári Lajos puccskísérletének és egyéb, kevésbé közismert, de annál fautósabb eseményeknek a valós történetét. Nagyon itt van már az ideje, hogy többet, igazabbat tudjunk Szigethy Attiláról, viszonyáról a Nagy Imre-kormányhoz, a Nemzeti Tanács élén vitt politikájáról; a forradalom neves és névtelen szereplőiről, hőseiről Noha a kötet elsődlegesen Győrre, a városra koncentrál, mégis a forradalom egészéről nyújt értékes informácuíkat, gazdagítja, árnyalja, amit eddig tudtunk. Figyelemreméltó a munkás tanácsi dokumentumok gazdagsága, amelyeken keresztül nyomon követhető, hogy a különböző történe tini helyzetekben milyen politikát követett egy nagyüzem (vagy kisebb gyárak) szabadon választott vezetősége, hogyan viszonyult a forradalom napjaiban a Szigethy Attila vezette Nemzeti Tanácshoz, hogyan vette át az irányítást közvetlenül a második szovjet agressziót követően, próbálva megőrizni a forradalom legfontosabbnak tartott eredményeit, és azok kiküzdött, sok esetben eredményesen tiltakozva a letartóztatások, elhurcolások ellen. Ugyancsak fontos, hogy az egész ország megismerheti a november 4-étőt megjelent Hazánk című folyóiratot, amely a legálisan megjelenhető lapok közül egyedül adott objektív tájékoztatást 1956 telének heteiről, egészen december 9-én történt betiltásáig. Jelentőségét, súlyát mutatja, hogy a Nagy-budapesti Központi Munkástanács is szerette volna megrendelni a maga számára, szeretett volna hasonló lapot maga is megjelentetni. Erre azonban ekkor már a fővárosban nem volt lehetőség, csak ott, ahol a munkástanácsok küldöttei ülhettek a megyei tanács végrehajtóbizottságában. Ott, ahol a Vagongyár munkástanácsának delegáltja lett átmenetileg — a városi vb elnöke, ahol volt magas beosztású rendőrtiszt és ügyész, aki úgy értékelte: a forradalom még nem ért véget, és ahol valóban mindaddig nem UÍ ért véget, amíg nem sikerült ezeket az embereket kiszorítani a közéletből, állásukból, majd a „szabad emberek " társadalmából u. De ez az időszak már a remélhetőleg megjelenő harmadik kötet tárgya lesz. Budapest, 1996. október 4. Litván György