Győr 1956. I. A forradalom előzményei - Győri Tanulmányok - Dokumentumgyűjtemény 18/1996 (Győr, 1996)

Szakolczai Attila A Győri

átszervezték az épület védelmét: az eddig a földszinten elhelyezett ÁVH­sokat fölvitték az emeletre, és helyüket szürke rendőrök foglalták el. Vagyis a támadásnak leginkább kitett földszinti részről vonták ki a megbízhatóbb egységeket, amit csak az magyarázhat, hogy ekkor már lehetségesnek tartották a felkelőkkel való tárgyalást is, nemcsak a lövetést, a tárgyalás eredményességét pedig feltétlenül rontotta volna, ha a tüntetők küldöttségének felfegyverzett AVH-sok között kellett volna végighaladnia. Nem vetették el azonban a fegyveres ellenállás lehetőségét sem. A tüntetőket a parancsnokok fogadták: Márfi őrnagy és Tihanyi Lajos államvédelmi százados, őket néhány lépés távolságból Varga Tibor államvédelmi főhadnagy biztosította géppisztollyal. A hangulat pattanásig feszült volt. Bent készenlétben az őrség, a fegyverek csöve az ablakokban, a tömegre irányítva. Az utcán az önnön sokaságától és a laktanyánál elért sikeren, no meg a köztük lévő katonákon fölbátorodott, az előző napi vérengzésen fölháborodott tömeg. A tüntetők követelését itt is Török István tolmácsolta: engedjék szabadon a letartóztatott diákokat és a politikai foglyokat. Tihanyi közölte, hogy nem vettek őrizetbe diákokat az egész városban (az előző napi tüntetést követően már körbetelefonálták valamennyi rendőrőrsöt, hogy vettek-e valakit őrizetbe, és ha igen, azt azonnal engedjék szabadon, de a válasz mindenhol nemleges volt), ezt azonban Törökék nem hitték el. Tihanyi az épületbe hívta tárgyalni Törökéket, azonban erre ők csak abban az esetben voltak hajlandóak, ha a fegyvereket visszavonják az ablakból. Miután ez megtörtént, Török fölállt az épület melletti kerítésre, onnan kérte a tüntetők bizalmát, legyenek türelemmel addig, amíg tárgyal, ne támadják az épületet. Szavait természetesen csak a közel állók hallották. Bent Török megismételte követeléseiket: engedjék szabadon a politikai foglyokat. Tihanyi azt válaszolta, hogy a letartóztatottak ügyében egyedül nem intézkedhet, ki kell kérnie parancsnokai engedélyét; Éliás őrnagy pedig vállalkozott rá, hogy megkeresi azt a diákot, akit a tömeg az ÁVH foglyának vél, és a tüntetők néhány képviselőjével elhagyta az épületet. Megjelenésüket a tömeg a rendőrség átállásaként értelmezte, Éliást megéljenezték, különösen, miután sapkájáról levették a vörös csillagot. Ekkor vagy ezt követően a tömeg közelebb nyomult az épülethez, mire a tárgyalások majdnem megszakadtak. Tihanyi felszólítására Török újabb beszédet mondott, ezúttal az ablakból, amelyben nyugalomra intette az embereket, figyelmeztetve, hogy magatartásukkal a tárgyalásokat veszélyeztetik. Ekkor kiabálták föl Töröknek, hogy nézze meg a vallatószobákat, a gumipincéket, sőt olyan is jelentkezett, aki azt állította magáról, hogy nemrégen még ott tartották fogva.

Next

/
Thumbnails
Contents