Győr 1956. I. A forradalom előzményei - Győri Tanulmányok - Dokumentumgyűjtemény 18/1996 (Győr, 1996)

Szakolczai Attila A Győri

Menyhárt Miklós a Városháza erkélyéről felolvasta a gyár követeléseit, amit ezután átadott a kistanácsteremben a vezetőknek. Ehhez a programhoz csatlakoztak az egymás után érkező üzemi küldöttségek; az ő követeléseikkel kiegészítették a hajtóműgyáriak tervezetét. Érdekes jellemzője a győri forradalomnak, hogy noha a vezetőkkel való tárgyaláson felmerült az előző napi fegyverhasználat, vagy azzal való fenyegetés elrendelője, felelőse megnevezésének, megbüntetésének követelése ezt mintegy háttérbe szorították a programok, a politikai célkitűzések. Szigethy Attila érdemének tartják, hogy Győrött nem került sor fegyveres összecsapásra, népítéletre. Anélkül, hogy csökkenteni akarnánk Szigethy érdemeit, le kell azonban szögezni, hogy ő még ekkor sem lépett színre, sőt még a megyei főosztály véráldozat nélküli elfoglalása is előbb történt, mint Ő a város irányítását kezébe vette volna. A vidéki városokban a több halálos áldozatot követelő sortüzeket, azonnal követi a tömeg reakciója (Miskolc, Mosonmagyaróvár, Debrecen) és másnap további népítéletekre kerül sor. Győrött sem 25-én, sem 26-án nem történt hasonló. Időközben a tüntetők képviselői már nem csak azt követelték, hogy a helyi vezetés fogadja el, hagyja jóvá pontjaikat, hanem elhatározták, hogy eljuttatják azokat a kormányhoz. E célból küldöttséget választottak. A hajtóműgyáriak ragaszkodtak hozzá, hogy ennek a megyei vezetők is legyenek tagjai, részint hogy nagyobb súlyt adjanak követeléseiknek, részint hogy biztosabban érhessék el a fővárost. így a delegációnak először még Hortobágyi első titkár is a tagja lett, ami megerősíti, hogy a forradalom győri vezetői már Szigethy Attila előtt is nagyfokú higgadtságot tudtak tanúsítani a döntő pillanatokban. Hortobágyi végül mégsem utazott Pestre — mint ezt korábban már jeleztük —: a tömeg követelésére kihagyták, az ő helyére került Takács András. Délelőtt 11 óra tájban a megyei tanács két gépkocsijával nyolcan indultak a fővárosba: a pártbizottság képviseletében Takács András, Markó Gyula, a megyei tanács elnöke, öt gyári munkás (köztük a Haj tóműgyárból Menyhárt Miklós és Szabó Jenő, ketten a vagongyárból) és egy vasutas. A küldöttség nem jutott át Pestre — a hidakat ekkor, a Margit-híd kivételével, szovjet páncélosok őrizték, a győri küldöttség a Lánchídnál tett kísérletet — ezért a Bécsi úton lévő diákszállóba (feltehetően a Kandó kollégiumába) mentek be, onnan diktálták be követeléseiket telefonon. Nagy Imrével így sem tudtak beszélni, de azt a választ kapták, hogy menjenek haza, a Kossuth-adó közölni fogja követeléseiket, egyben Nagy Imre válaszát is. (Egyik sem történt meg.)