Győr 1956. I. A forradalom előzményei - Győri Tanulmányok - Dokumentumgyűjtemény 18/1996 (Győr, 1996)

Szakolczai Attila A Győri

útközben is sorozatokat engedtek a levegőbe. Az ő kocsijukkal találkozhatott a Török István vezette, a főosztály felé tartó tüntető csoport is, ami azt valószínűsíti, hogy a fegyvereseket nem a börtön megtámadásának hírére vezényelték ki, hanem már korábban, az átfogó védelmi terv részeként, felkészülve a fogház elleni esetleges támadásra. A fegyveresek a börtönhöz érve leszálltak a kocsiról, és fegyvereik nagy részével bementek az épületbe. Azonban a kocsin hagytak egy géppuskát, valamint lőszert, kézigránátokat. Megérkezésükkel abbamaradt a foglyok szabadon engedése. A fegyveresek megjelenésén, így a fogolyszabadítás félbemaradásán felháborodott tömeg egyre hangosabban tüntetett, többen kővel hajigálták az épületet (a közeli építkezés bőségesen kínálta ezt az ősi fegyvert). Ekkor mászott föl Máté Mária az AVH-sok (véletlenül, vagy szándékos provokációképpen) kint hagyott kocsijára, és adta le a fegyvert, és kezdte leadogatni az embereknek a kézigránátokat, lőszereket, amikor az épületből lelőtték. Az erőszak most is erőszakot szült. A tüntetők rendelkeztek már fegyverrel és kézigránáttal, valamint továbbra is kövekkel támadták az épületet. Támadásukat a fegyveresek sorozatokkal viszonozták, a lövetésnek három halálos áldozata volt. Menekülésre a szűk téren jószerivel nem volt lehetőség, a felkelők többsége kénytelen-kelletlen továbbra is a helyszínen maradt, bár kissé hátrébb húzódtak, ezt az épület védői a tömeg elszántságának jeleként értelmeztek. Földes Gábor a színház klubjában értesült a börtön előtti eseményekről. Azonnal a pártbizottságra sietett, hogy mindenáron megakadályozza a további vérontást, de az épületbe nem engedték be, Hortobágyiék telefonon sem voltak hajlandók tárgyalni vele. A pártház elé ekkorra már ismét nagyszámú tüntető gyűlt, a vérengzés felelőseinek kiadását, megbüntetését követelve. Földes, miután eredménytelenül próbált meg a pártbizottságnál interveniálni, a börtönhöz ment. Ott éppen szünetelt a harc. Az épületben a fegyveresek, az épület előtt, részben a környező szűk utcákban, a felháborodott, elszánt tömeg. Földes egyedül ment, fegyvertelenül, feltartott kézzel a börtön kapujához: beengedték. A parancsnokkal tárgyalva sikerült megegyezniük: a fegyveresek bántatlanul elhagyhatják az épületet, mentő viszi kórházba az összecsapásban megsebesült fegyőrt, ugyanakkor minden elítélt, ha akarja, elhagyhatja börtönét. Földes közbenjárására mintegy tíz-tizenöt fő nyerte vissza szabadságát.

37 Az események leírását L. még: M. Kiss Sándor: A halál oka... (Dokumentumok a győri sortűz történetéhez, 1956-1985). Új Magyarország, 1995. október 21.