Győr 1956. I. A forradalom előzményei - Győri Tanulmányok - Dokumentumgyűjtemény 18/1996 (Győr, 1996)

október 24. - 8. Húzzuk ki a szögeket is... GY-S-M Hírlap

dolgozott. Mindhármuk életét gyilkos golyó oltatta ki csütörtökön délután a győri fogház épületénél. A hazafias ifjúság lelkesedésétől fűtve indultak ők is a sok ezerre menő győri és környékbeli néppel a fogház elé. Úgy segítették ott előre a nép akaratát, ahogyan csak a fiatalok szívének forró melege tudja csinálni: gyorsan, előre, törni a szabadság útját a magyar dolgozó milliók számára. Haláluk is táplálója lett a megyében a szabadságért, függetlenségért fellángoló törekvéseknek. Feltámadt a nép. Nemzeti kokárdások sok ezres serege tüntetett a népakarat mellett. Melléjük állt a honvédség. Ideiglenes Nemzeti Tanács, munkástanácsok alakultak és világgá röppent a győri rádióból a hír, a magyar nemzeti felkelés híre. Az elmúlt napok eseményeinek hatása alatt örül a szív és ugyanakkor könnyezik a szem. Vérrel kellett beleírni a magyar nép történelmébe a nemes szándékokkal elindult tiltakozó tüntetést, amely azután a munkásosztály, a dolgozó parasztság, az ifjúság és értelmiségi dolgozók függetlenségi harcává növekedett. Felejthetetlen marad a gyászoló népnek a végső búcsúzás órája. A munkásság, az ifjúság, ünneplő ruhás falusiak ezrei a szülők szívet szorongató bánatával fogták körül a teljesen árva Szabó Béla koporsóját, úgyszintén életük bimbózása közben meghalt másik két ifjú honfitársuk koporsóját is. Először a honvédség zenekara játszotta a magyar imádság fenséges dallamait. Ezrek énekével együtt szárnyalt a zenekar hangja a borongós fellegek felé. Összekulcsolt kezekkel állott a nép, inkább befelé sírt. A szélcsendben minden feketeszalagos nemzeti zászló a nyitott föld felé köszönt. Itt-ott a népek között a csipkefüggönygyári munkástársak mesélték illő csendben Szabó Béla nehéz életkörülményeit. Külön is elbúcsúzott jó barátjától Majdan Ferenc. Szűkebb hazája, a Gorkijváros ifjúsága nevében vett utolsó, fájdalmas búcsút. A győri Ideiglenes Nemzeti Tanács küldötte beszédében kifejezte részvétét a nép mély, szomorú gyászában. Az egyházi szertartást dr. Lányi János kanonok, belvárosi plébános, Jakab Béla városi káplán, Németh Kálmán gorkijvárosi lelkész végezték el paptársaikkal. A fájdalmas tónusú temetési szertartásban közreműködött a győri Bencés Gimnázium ifjúsági énekkara. A szertartás és búcsúbeszédek után virágpárnás sírba leeresztették a három koporsót. Befejezésül a honvédség zenekara a Szózatot játszotta. Négy világtáj felé repült tízezer ajakról: „Hazádnak rendületlenül légy híve óh magyar, bölcsőd az, majdan sírod is, mely ápol s eltakar..." Szívet facsaróan fájdalmas percek. Embererdők feje felett minden irányból a sírba tett koporsók felé adják a nemzetiszínű szalaggal átfont koszorúk és