Győri Tanulmányok - Tudományos Szemle 17/1996 (Győr, 1996)

GYŐR MÚLTJA - Hermann Róbert: Kossuth Sándor visszaemlékezése az

halálos ítéletet kegyelem útján 16 év vasban töltendő várfogságra enyhítette. A módosított ítéletet 1849. december 5-én Aradon kihirdették azzal a hozzáadással, hogy a büntetés a kihirdetéstől kezdődik, tehát a vizsgálati fogság nem számít bele a büntetésbe.

30 1849-1850 fordulóján Kossuthot több más társával együtt Pesten, Komáromon és Pozsonyon át az olmützi várbörtönbe szállították. Itt raboskodott 1851. február 28-ig, amikor - mint 1848 előtt kilépett cs. kir. tiszt - amnesztiával szabadult. Egyik fogolytársa, Barsi József bicskei plébános a következőket jegyezte fel róla: „A leghangosabbak közé tartozott a különben gyengébb testalkatú s különösen gyenge mellű, de jó torkú Kossuth Sándor. Igen rokonszenves lélek nyilatkozott a rokonszenves harsány hangban, amely már messziről hirdeté jöttét, messziről kísérte lépteit távozta után. Vérmes lelkülete nem ismert szomorúságot, s jóízű megjegyzéseivel vidámítólag hatott nemcsak szobatársaira, hanem az udvaron körülötte gyűlni szeretők egész tömegére. Nagynevű rokonának [Kossuth Lajosnak] fényéből semmit sem követelt magának, s ő maga sohasem hozta szóba".

31 A névazonosság azonban így is foglalkoztatta a rabtartókat. Egy alkalommal Böhm altábornagy, a várparancsnok is meglátogatta s egyenként bemutattatta magának a foglyokat. Amikor Kossuth Sándort megnevezték előtte, megkérdezte tőle: „Rokona Ön a hm... hm.." - és a torkát köszörülte, hogy se kormányzót, se lázadófőnököt ne kelljen mondania. Mire Kossuth, aki mindig „tréfás és szavakész ember volt" így felelt: „A hm., hm., a nagybátyám" - és meghajtotta magát.

32 A volt honvédtisztek közül Kossuth nem tartozott a legbűnösebbek kategóriájába. A legvétkesebbeknek azokat tekintették, akik tényleges tisztként léptek át a honvédseregbe, s ezredességig vagy tábornokságig vitték. A következő kategória az 1848 előtt rangjuk megtartásával kilépett tiszteké volt, őket követték a rangjuk megtartása nélkül kilépettek. Kossuth tehát a középső kategóriába tartozott. Úgy az amnesztiálások második körében került rá a sor. 1851. február 28-án szabadult. Szabadulása után visszatért szülővárosába Pestre. A „gyenge mellű" (valószínűleg tüdőbeteg) Kossuth Sándor nem sokkal élte túl a börtönt. 1855. november 23-án halt meg Pesten. Nem volt még 40 éves. Győr védelme 1849. június 28-án Június 26-án a Győrben állomásozó 7. hadtest azt a hírt kapta, hogy az osztrák fősereg támadása legkésőbb két napon belül bekövetkezik. Annak tudatában, hogy az addig Téten állomásozó Kmety ezredes

33 25-én azt a parancsot kapta, hogy hadosztályával Pápa felé vonuljon vissza, s a Rábánál (Árpásnál) csak egy egészen kis különítményt hagyjon hátra

34 (amely azonban azt az utasítást kapta, hogy rövidesen kövesse a hadosztályt), - miáltal a hadtest bal szárnya teljes egészében fedetlen volt - a haditanács úgy határozott,