Győri Tanulmányok - Tudományos Szemle 17/1996 (Győr, 1996)

Federmayer István: Adalékok Révai Miklós győri éveihez

Lényegében megegyezik a két tervezetnek a tagokról szóló része: a Jámbor szándék is „Betsületbéli és Rend szerént való tagokat" különböztet meg, de Révai elgondolása árnyaltabb, kidolgozottabb. Az adományokat hozó főrendi tagok kétfélék (Kegyes Pártfogók, Jó akaró Elő mozdítok), a rendes tagok három fajtáját különbözteti meg: a csak hazafiságból, hírnévért dolgozó vagyonos Nagyságos tagok, a fizetést kapó Érdemes tagok, s az erre várakozó Tekéntetes tagok. Révai nagy és előremutató újdonsága, hogy a női nem alkotó tagjaira is számít. (E témában következetes gondolkodására vall, hogy az Elegyes versek énekeit néhány év múlva „a magyar szépeknek" ajánlja.). Efféle - tudomásom szerint - nem fordult meg Bessenyei fejében. Révai hajlamát, törekvését tükrözi az a gondolatsor, melyben a Társaság könyvtáráról ír. Mennyire jellemző a már ekkor nyelvi régiségekkel foglalkozó, nyelvi emlékeket gyűjtő tudósra, hogy a könyvritkaságok, a kéziratok vagy még inkább pontos másolataiknak gyűjtését szorgalmazza! A Bessenyeinél éppen csak megemlített Secretárius Révai tervezetében éppúgy alaposan kidolgozott munkarend szerint végezné feladatát, mint az ugyancsak érintőlegesen megemlített könyvtár, nyomda, nem is szólva a székházról s annak személyzetéről. Elgondolkoztató, mily aprólékos gonddal foglalkozik Révai a várható haszon elosztásával, a tagoknak kiosztható jövedelemmel. Ezek a számítások nemcsak gyakorlatiasságára utalnak, hanem az örökké anyagi gonddal küszködő szerzetes vágyaira is. A Tervezet befejező szakasza is teljesen alkalomszerű: a királyhoz intézett kérései az újságírás hatékonyabbá tételét voltak hivatottak elősegíteni. Összességében tehát azt állapíthatjuk meg, hogy Révai 1784-es Propositióját akkori helyzete motiválta, noha kétségtelen, hogy felhasználta Bessenyei gondolatait is. Az is nagyon valószínű, hogy hat évvel később, a Jámbor szándék kiadásakor e korábbi tervét is felhasználta. A Helytartótanács közbelép Közben a pozsonyi helytartótanács Conradi Norbert beadványával foglalkozott, és gróf Niczky Kristóf elnökletével 1784. április 8-án (tehát néhány nappal az audiencia után) meghozta határozatát.

33 Eszerint helyt adnak Conradi kérésének, s mivel tudomásuk szerint Révai jelenleg Bécsben tartózkodik, magát a császárt arra kérik, hogy „Császári és Apostoli Királyi Felséged intézkedni szíveskedjék, hogy a /elsőbbsége iránti engedetlen kérvényezőt küldjék vissza, valamint figyelmeztessék a /elsőbbsége iránti kötelező engedelmességre." Az aláírók: gr. Niczky Kristóf, Skerlecz Ferenc és Németh Imre. A pozsonyi helytartótanács intézkedéséről bizonyára Révai is értesült, hisz erről Gyarmathy Sámuel is tudott. (1. 18. lábjegyzet!) Úgy gondolta, hogy a királyhoz benyújtott kérelmét újabb kérelemmel meg kell erősítenie. így keletkezett 1784. április 10-én az a kérvénye, melynek szövege nem, csak az irat