Győri Tanulmányok - Tudományos Szemle 17/1996 (Győr, 1996)
Federmayer István: Adalékok Révai Miklós győri éveihez
Fontos újdonsága e tervezetnek továbbá az, hogy a főnemesek jelentős szerepet kapnak benne. Nemcsak anyagi támogatásukat igényli, hanem a Társaság Protectoraivá, Pártfogóivá teszi őket, rájuk bízná a cenzori feladatokat. Ez egyszersmind arra is utal, hogy Révai bizonyosnak látta, hogy e társadalmi rétegtől vagy legalább is már nem csekély számú tagjaitól támogatást fog kapni, ugyanakkor bizalmat ébreszt nem is annyira a császárban, mint inkább az adminisztráció főbb vezetőiben, az udvari tanácsosokban. Révai más területen is megmutatkozó gyakorlati érzékére, szervező készségére utalnak a királyhoz intézett kérései: kevesebb postaköltséget kelljen fizetniük, saját pecsétükkel biztosíthassák küldeményeik sértetlenségét. Azt nem tudhatta, hogy néhány héttel később, 1784. május 11-én jelenik meg a nyelvrendelet, mely a német nyelvet teszi hivatalossá Magyarországon a hivatalokban azonnal, az iskolákban pedig három év múlva. De ha tudott volna is róla, bizonyára akkor sem áll el szándékától. Későbbi számos megnyilvánulásából tudjuk, hogy ezt a rendeletet nem tartotta anyanyelvünk ellen indított támadásnak. Inkább azt a tudatot erősítette meg benne, hogy nyelvünk elhanyagolt állapotáért a főnemesség és a nemesi rend felelős elsősorban. Azt megítélni, hogy vajon Révai tervezetében mi származik Bessenyeitől s mi tőle, elég nehéz. Azt biztosra vehetjük, hogy 1784 előtt került Révaihoz Bessenyei kézirata, talán éppen a nevelői pályafutása utáni hónapokban, 1783-i bécsi tartózkodása idejért. így feltételezhető, hogy felhasználta tervezetében. De mit vett át abból, s mi az, ami az ő tervezetéből került a Jámbor szándékba? Ugyanis Némedi Lajosnak erről írt tanulmánya meggyőzően bebizonyította, hogy az 1790-ben Révai által kiadott szöveg semmiképpen sem egyezhet meg Bessenyei eredeti rövid kéziratával (Tervezet). Véleménye szerint Révai is, a kiadást vállaló Hadi Tudósítások szerkesztői is beleírtak a szövegbe, illetve az eredetit átformálták. Ennek tudatában, a két szöveg, vagyis a Révai Propositió]a és a Jámbor szándék összehasonlításával próbálom kihámozni, hogy ebben az 1784-ből származó elgondolásban mi lehet Révai, illetve Bessenyei leleménye. A legfontosabbról már szóltam: az egész kérelem és tervezet célja az, hogy Révai tovább írhassa a Magyar Hírmondót. Ezért neve is megváltozik: Bessenyei Tudós Társasága Révainál következetesen Magyar Nyelv mívelő Társaság. Ez tehát biztosan Révaitól származik, ennek semmi nyoma a Jámbor szándékban. Révai kéznyomát látja Némedi abban a bekezdésben, mely szerint „nemzetünk nagyobb része a tudományoknak ízét nem érzi, és ennek oka, hogy a maga nyelvével nem kóstolhatja?® Ez nemcsak a Sándor Lipót főherceghez intézett folyamodványban van meg, hanem e tervezetben is 31 : „így aztán az egész népre* nem hatnak mélyen azoknak [t.i. az irodalomnak] gyengéd érzései, hisz hazai nyelvén sem megérteni, s - hadd éljek e kifejezéssel - sem megkóstolni nem képes azokat". Némedi jó érzékkel gyanakszik arra a dicséretre is, mely II. Józsefről a Jámbor szándékban olvasható. „A különös csak az, hogy Bessenyei soha nem emlegeti II. Józsefet. És a szövegben van egy zárójelbe tett különös utalás ama bizonyos utazással
