Győri Tanulmányok - Tudományos Szemle 17/1996 (Győr, 1996)

RECENZIÓ - Horváth József: Sopron XVI-XVII. századi könyvkultúrájáról

meg konkrétan legalább öt könyvet! A XVI-XVII. századi magánkönyvtárakra vonatkozó adatok ilyen bősége egyedülálló a magyar városok között: ez teszi a kötet megjelenését országos - sőt, valószínűleg nemzetközi - jelentőségűvé! Tiszteletet parancsoló a mű létrehozásában közreműködők névsora és eddigi tudományos munkássága is. Monok István szerkesztői szerepére már utaltunk: ehhez csak annyit tennénk hozzá, hogy tucatnyi munka közreadásában is aktív szerepet vállalt, emellett „elméleti" tanulmányokra is futotta erejéből. Munkatársai közül Keveházi Katalin az „Adattár" több kötetében is közreműködött, de írt néhány fontos dolgozatot is e témakörben - hasonlóan ötvös Péterhez. Kovács József László a XVII. századi Sopron művelődéstörténetének feltárásához már több jelentős tanulmánnyal járult hozzá: közülük Lackner Kristóf életével és munkásságával foglalkozó kötete a legismertebb. G. Szende Katalin, a soproni végrendeletek kiváló ismerője és elemzője, több fontos tanulmányt publikált már a kora újkori Sopron társadalmáról és anyagi kultúrájáról, több ízben érintve a polgárok magánkönyvtárait is. Míg a XVI-XVIII. századi soproni könyvkultúra levéltári forrásait és fennmaradt tárgyi emlékeit egyaránt alaposan ismerő Grüll Tibor nemcsak alapvető fontosságú kutatásokat végzett e tárgykörben - sajnos ezek eredményeinek csak töredéke jelent meg eddig nyomtatásban! -, hanem 1992-ben egy európai rangú kiállítást is rendezett a soproni könyves kultúra fennmaradt emlékeiből, melyhez tudományos alaposságú kiállítási katalógust is adott az érdeklődők és a szakemberek kezébe /Irodalmi élet és könyvgyűjtés a középkori és reneszánsz Sopronban. Sopron, 1992./! A kötet szerkesztői - Monok István, Ötvös Péter és Harald Prickler - sajnos nem jelölik, hogy az egyes közreműködők milyen arányban járultak hozzá a mű létrejöttéhez: aligha tévedünk azonban, ha feltételezzük, hogy a közzétett - jelentős részben soproni gyűjteményekben őrzött - dokumentumok többségének összegyűjtése Grüll Tibor és Szende Katalin nevéhez fűződik. A második és a harmadik fejezet pedig „bevallottan" kettőjük munkája! A két sorozat tagjaként való megjelenés miatt az előszó németül és magyarul is olvasható. Ebben a szerkesztők példás tömörséggel - egyetlen oldalban! megfogalmazzák az együttműködés létrejöttének körülményeit, kiemelve a Burgenlándisches Landesarchiv igazgatójának, Johann Seedoch úrnak szervezési és anyagi, valamint Harald Prickler szakmai segítségét. Majd szólnak az OsztrákMagyar Akció Alapítvány által is támogatott közös vállalkozás tervezett második kötetéről, melyben „hasonló elvek szerint közreadjuk Kőszeg, Ruszt, Kismarton, Fraknó és Nezsidér forrásanyagát, majd a két könyvben kiadott dokumentumok értelmezésére, művelődéstörténeti tanulságaik összegzésére teszünk kísérletet. E kötet függelékeként adnánk kézbe Burgenland és Nyugat-Magyarország koraújkori könyvtörténetének bibliográfiáját is." /VI. o./ Nem könnyű tehát annak helyzete, aki a forrásokat önmagukban közzétevő első kötet ismertetésére vállalkozik - az értelmezéseket és a tanulságok öszszegzését majdan tartalmazó második kötet megjelenése előtt! Tekintettel azonban