Győri Tanulmányok - Tudományos Szemle 17/1996 (Győr, 1996)

Federmayer István: Adalékok Révai Miklós győri éveihez

angolok, franciák, olaszok, németek már régóta tudtak héberül, görögül, latinul. Ám csak az utóbbi időben tettek szert saját, hazai műveltségre, melyet nemcsak szépsége, hanem nagy haszna miatt is csodálunk, s bizony igyekeznünk kell, hogy utolérjük őket. Nekünk is vannak régóta héberül, görögül és főként latinul tudó férfiúink. Az utóbbi időben nagy részük az angol, de főként a német nyelvben és kultúrában is kiválóan képzett. Emellett királyságunkban bizony igen üdvös és nagy ügybuzgalommal hozott számos intézkedés is történt, hogy előmozdítsák mindazt, ami a tudomány művelése révén az állam számára hasznos lehet. De mivel mindent idegen nyelven adtak elő, ha még oly nagy igyekezettel is, a tudományok és művészetek eleddig nálunk nagyrészt idegenek maradtak, és nem jutottak el egyaránt minden rendű polgárhoz. Úgy aztán az egész népre nem hatnak mélyen azoknak gyengéd és édes érzései, hisz hazai nyelvén nem érti őket, s - hadd éljek e kifejezéssel - még csak megkóstolni sem képes azokat. így aztán országunk még azt a hasznot sem éri el teljesen, melyre törekszik. Sem a tudatlanság, sem az a bizonyos restség még nem tűnt el, s ez a legfőbb akadálya annak, hogy még a legüdvösebb királyi rendeleteket, nagyjaink legkiválóbb igyekezetét sem tudják megérteni: még a vallás szent ügyében sem, hogy erről külön is szót ejtsek, pedig ez cselekedeteink fundamentuma, és legbiztosabb eszköz azoknak az előítéleteknek a kiirtására, melyek ellentétesek a békével, a polgárok egymáshoz való viszonyával, minden olyan dolog létrehozásával, amellyel a hazát boldoggá és virágzóvá lehet tenni a gazdaság, a kereskedelem fejlesztése és a közjó mindent mozgató ereje révén. Mindez sokkal gyorsabban menne végbe, ha végre, - amihez már biztos, hogy a hazai nyelv a legrövidebb és legalkalmasabb út, - a tudományok és a művészetek fénye messze szétterjedne, s valóban elsajátítanánk és hazaivá tennénk azokat, s aztán ezek alaposabb megvitatásával mindannak értelme, szépsége, jelessége és hasznossága, sőt szükségessége világossá válna, melyeket már fentebb említettem,. Mindezek oly nagy jelentőségűek, hogy a hazai nyelv művelését, sőt még azt a Társaságot is, mely elsősorban ezzel foglalkoznék, nemcsak hasznosnak, hanem szükségesnek is mutatják. S mindez nemzetünknek mekkora fényt és dicsőséget hoznál Mert bizonyára nemcsak teljesen alaptalanná válna a külföldi nemzeteknek az a nemzetünket sértő és igazságtalan véleménye, hogy hazai nyelvünk ijesztően barbár, szegény és elégtelen a tudományok és művészetek kifejezésére: sőt, a külföldiek is kedvet kapnának nyelvünk megtanulására, ha a nyelvünkön több és tartalmasabb könyv jelenne meg. Aztán ezek véleménye azt is megerősítené, amit még most sok, magyarul kevésbé tudó hazánkfia sem hisz él: hogy nyelvünkben annyi energia, akkora kifejező erő, bőség, vele született édesség és gyengéd kellemesség van, hogy ebben még a legkimüveltebb nyelvek sem előzik meg. Végül könyveink egyik-másikát is lefordítanák: ahogyan az angolok, franciák, olaszok és németek is egyes kiváló könyvek esetén kölcsönös érdeklődéssel abban versengenek egymással, hogy azokat polgártársaikkal is megismertessék.