Győri Tanulmányok - Tudományos Szemle 17/1996 (Győr, 1996)

Federmayer István: Adalékok Révai Miklós győri éveihez

előterjeszteni, amely az állam előrehaladásának vagy biztonságát vagy hasznát vagy általános dicsőségét kívánja szolgálni Legalább is én, hogy magamról szóljak, azt, amit már régen kigondoltam, annál bátrabban terjesztem eléd, Felséges Császár, mivel magyar nemzetünket a többi népnél jobban szereted. Ugyanis Te minden igyekezeteddel eddig is azon voltál, hogy hazánkat végre teljesen boldoggá és virágzóvá tedd: feltételezhetném-e, hogy kedved ellenére való és a Te királyi kegyes beleegyezésedre méltatlan lesz az én igen alázatos tervem olyan ügyben, mely a számodra oly kedvelt nemzetnek, nem is tudom könnyen megmondani, vajon nagyobb hasznára vagy díszére lesz-e. Már nagyon sok embernek igen hő vágya ez! Te, aki már atyáink számos kívánságát kegyes jóváhagyásoddal teljesíted, légy azon, hogy a hálás magyar utókor örök emlékezetül hadd sorolja ezt is a Te halhatatlan érdemeid sokaságához. 28 2. A Magyar Nyelvművelő Társaság haszna Hogy legelőször arról a haszonról szóljak, amely a Magyar Nyelvművelő Társaságból fakad: ez annak, aki e témát alaposabban átgondolja, rögtön nyilvánvaló. Mert kétségtelenül azok az államok sokkal könnyebben boldogulnak, amelyekben a tudományok és egyéb művészetek nem elrejtve és csak néhány ember számára léteznek, hanem minden rendű és rangú polgár száfnára elérhetők, és ezáltal mintegy köztulajdonná és otthonivá válnak. Ezt mi magunk is világosan belátjuk, ha egyrészt az elmúlt korok legvirágzóbb államaira vagy azokra az eseményekre tekintünk, amik most az angoloknál, franciáknál, olaszoknál s hozzánk sokkal közelebb: a németeknél történnek. De az a csodálatos, hogy minden nemzetnél a tudomány és a művészet hogyhogy mindaddig idegen volt, és nem igazán vált sajátjukká, amíg valamilyen idegen nyelven tanították ezeket. A magyarázat valójában egyszerű. Azt az idegen nyelvet, amely a tudományok és művészetek közvetítőjéül szolgált, előbb meg kellett tanulni Természetesen ez mindig nehéz volt: az emberek szükségszerűen már kezdetben elakadtak, sokan pedig megkezdett vállalkozásuktól megriadva abbahagyták azt, és ezért szinte minden tudományt és művészetet az emberek nagyobb része valóban mindig idegennek tartott. Csak a tudásvágytól igazán megszállottak törték át és győzték le ezeket az akadályokat. Szinte mindegyik nemzet ezeknek az embereknek köszönheti azt a sikert, melyhez egy idő múlva eljutott. Ezek ugyanis, mivel saját kárukon tapasztalták, hogy nehezebb kerülő úton, azaz idegen nyelven elsajátítani a tudományokat és a művészeteket, elsőként törekedtek a hozzájuk vezető utat megrövidíteni, és itthon hazai nyelven kezdtek tanítani, míg lassanként valamennyi tudomány és művészet sajátjukká és hazaivá vált. Az teljesen bizonyos, hogy bármely nemzet nem az idegen, hanem a saját hazai nyelvén válhat igazán tudóssá. Az egyiptomiak nyelvét Püthagorasz és a többi görög filozófus is, akik ehhez a néphez mentek tanulni, kiválóan beszélték, de a görögöknek addig semmilyen saját, hazai tudományuk nem volt, míg végül a hazai nyelvük otthon nem fejlődött magasabb színvonalúvá. Sok római is kitűnően beszélt görögül, de igazán Senecánál, Epiktétosznál, Pliniusnál, Cicerónál és más római íróknál csodálhatjuk meg a római tudományt. Az