Győri Tanulmányok - Tudományos Szemle 17/1996 (Győr, 1996)
Federmayer István: Adalékok Révai Miklós győri éveihez
Gyarmathy fent idézett leveléből arra következtethetünk, hogy március közepe táján utazott Bécsbe, hogy II. József segítségét kérje. Tudta ugyanis, hogy csak akkor folytathatja újságírói munkáját, a magyar nyelv pallérozásáért indított harcát, ha olyan nyomós érvekkel támasztja alá terveit, melyek megegyeznek a király reformjaival, eddig ismertté vált politikájával. Ennek tudatában készült el mintegy két hét alatt a Kérvény („Esedező kérelem") és az ehhez csatolt „Tervezet a Magyar Nyelvművelő Társaság megalapításáról". Érdekes, hogy ezzel az oly lényeges iratcsomóval 21 egyetlen Révai-kutató sem foglalkozott, noha erre már 1888-ban Marczali Henrik felhívta figyelmüket 2 . Pedig Bessenyei 1781-ben írt, de csak 1790-ben Révai jóvoltából publikált Jámbor szándék c. röpirata és az ugyanekkor Révai tollából származó Második részletesebb terv a magyar tudós társaság felállítására 23 közötti évtizedben előterjesztett tervezete több szempontból is érdekes lehet. Ismereteim szerint a kéziratot még senki sem közölte, teljes szövege ezért a Függelékben olvasható. Ennélfogva indokoltnak tartom, hogy - eredeti célomtól kissé elkanyarodva - részletesebben foglalkozzam vele. RÉVAI II. JÓZSEFNÉL Valószínű, hogy Révai Bécsbe érkezve azonnal időpontot kért az udvarnál. Ennek idejét Bánóczi nem tudta, Csaplár május első felére tette. A kérvény és javaslat birtokában most nagyobb biztonsággal következtethetünk erre. Ugyanis mind a királynak benyújtandó kérvényt, mind a részletes tervezetet 1784. március 3l-re (tehát nem a megírásának, hanem a kért találkozás idejére) keltezte. Hogy valóban így lehetett, erre az a tény utal, hogy a kancelláriától származó iktatószám dátuma is március 31. Bizonyára az iratok átvételének napján vagy másnapján iktatták ezeket az iratokat, ezért a nevezetes találkozó a király és a szerzetes között 1784. március 30-án vagy 31-én történhetett. Más forrás híján csak erre következtethetünk 24 A királlyal való találkozásáról Révai maga tudósította Benkő Józsefet a már idézett levelében, melyet több mint egy évvel később már Győrből írt 1785. július 11-én 25: „A ki csak látta, és pözsgött még benne valami kicsiny csepp magyar vér, mind örült a hazai nyelvnek emez igazabb és hathatósabb fel emelkedésének. Csak a hazától el hasonlott gonosz haza árulóknak szúrta a szemöket. Ezeknek oly gonosz volt a szándékok, hogy szép igyekezetemnek el nyomatására mint egy öszsze szövetkezvén, a magyar nyelvnek ez által fel újulható virágzóbb állapot ját egészen fel forgatták az Udvarnál Annál az Udvarnál, mely bátor ugyan német, de mégis oly kegyes nemzetünkhöz, hogy annak nyelvét el törleni magától ugyan soha sem volt szándéka: hanem őseiktől el fajult rosz mieink azok az alacsony hízelkedők, kik nemzetünkről s nyelvünkről gonoszul súgnak bé. Az én dolgom ebben eleven példa. Senki sem akarta ügyemet segíteni. Kéntelen voltam magam a Felséghez fel menni. Ki tettem szóval is előtte, s bé adtam irva is bőven, mit akarok a haza javára és nemzetünk megvilágosodására.
