Győri Tanulmányok - Tudományos Szemle 17/1996 (Győr, 1996)

ÉLETUTAK, ÉLETMŰVEK - Jáky Katalin: Az ismeretlen vándora (Interjú Göcsei Imrével)

úgy gondoltam, a továbbiakban a földrajzzal foglalkozom, így lettem én igazán geográfus. - Említette Imre bácsi, hogy az 1940-es évek elején nem tudott minden végzős azonnal elhelyezkedni. Hol kezdett tanítani? - Először a szegedi Polgári Iskolai Tanítóképző Főiskola gyakorló iskolájában tanítottam, mellette a Tanárképző Főiskola díjtalan gyakornokaként vezettem földgömb- és térképészeti gyakorlatokat kedves tanárom, Schilling Gábor mellett. 1942-ben kerültem a kiskunfélegyházi Állami Tanítóképzőbe, ahol megszakította munkámat a háború, mert behívtak katonának. - 1945-ben fogságba esett, ahonnan kalandos körülmények között megszökött. Hogy sikerült hazatérnie? - 1945. május 15-én Bocholtban kerültem fogságba, szeptember 3-án a drótkrítés mögé. Sok nélkülözés, hányattatás után elhatároztuk, megszökünk. Megkezdtük a felkészülést. Új félcipőmet eladtam, hogy legyen pénzem. Barna pokrócból csináltattam egy zakót, ami alá felvehettem a magyar katonai zubbonyt. Amikor az angolok a német készletekből ruhát osztottak, igényeltem egy vadonatúj „helferin" köpenyt. így lassan összegyűlt, amire szükségem volt. Madarász Tibor barátommal főztük ki a szökési tervet. Először a környékről készítettünk tervrajzot, aztán az útvonalat terveztük meg Münchenig. Ott jelentkeztünk a Magyar Vöröskeresztnél, az ő közvetítésükkel majd hazaszállítottak bennünket. 1946. április 7-én történt a szökés. Megtudtuk, hogy az egyik őrtoronyban nincs őrszem, nem haboztunk, megkezdtük a nálunk lévő drótvágó ollóval a szögesdrót kerítés bontását. Mikor ez sikerült, szorosan egymás mögött a kitágított lyukon másztunk ki. A következő pillanatban géppisztolysorozat csattant, majd újabb sorozatok. Már nem volt megállás, dörögtek a fegyverek, mi pedig rohantunk, amint kiértünk a lámpák fényköréből, levágódtunk, kúszva igyekeztünk az erdő felé. Közben két páncélost küldtek utánunk, működésbe léptek nehézgéppuskái, gépágyúi. Lövedékek csapódtak be a közelünkben. Utolsó erőfeszítéssel elértük az erdő szélét, megmenekültünk. Sokáig tartott hazáig kalandos utunk, de végül megérkeztünk. Még most is emlékszem arra a helyre, ahol felszálltunk a vonatra, az állomást nagyon szétlőtték, de sikerült jegyet vennünk. Höfelriege - Paderborn - Kassel - Frankfurt a Main - München - Pocking - Passau volt az útvonalunk, majd végre 1946. április 27-én átléptük a magyar határt Ágfalván. Itt már ismerős tájak következtek, a Soproni-síkság, Rábaköz, Kapuvár, Győr. Győrben már látszott a háború pusztítása, mindenfelé romok, felrobbantott hidak. Szaladtam haza, hiszen azt se tudtam, mi történt az itthoniakkal. Mikor megláttam feleségemet, megnyugodtam, végre itthon vagyok. - 1946 májusában még Kiskunfélegyházán kezdett tanítani, de szeptemberben már kérésére áthelyezték Győrbe, így kezdte munkáját a győri Tanítónőképzőben, de tanított óraadóként a Fiúképzőben és az Orsolya Rendnél, mivel hiány volt földrajz szakos