Győri Tanulmányok - Tudományos Szemle 17/1996 (Győr, 1996)

GYŐR MÚLTJA - Tóth László: Kálóczy Lajos levele Teleki László haláláról

önigazolási koncepciót vallók felfogásával szemben. El kell fogadnunk ugyanis azt a véleményt, hogy Teleki „őszinte meggyőződésből képviselte az emigráció koncepcióját, miszerint Magyarországnak az önkényuralom válsága alkalmat nyújthat függetlensége helyreállítására", s ebben a helyzetben azok a politikai erők kerekednek felül, amelyek nem a Habsburg-hatalommal, hanem a Dunamenti népekkel szövetségben képzelik el az ország sorsának jövőbeni alakítását.

19 Kálóczy önigazolási tételét azzal igyekezett alátámasztani, hogy ő Almásy Páltól hallotta, Teleki ingerült és zaklatott lelkiállapotában „Deák politikáját helyeselte", sőt ő maga a leghatározottabban kijelentette, hogy „Teleki nemcsak hogy nem óhajtotta, de nem is hitte, hogy a határozat többséget nyerjen". Kálóczy hitt abban, hogy Teleki és Deák politikája között valójában csak árnyalatnyi, formai különbség van, s ennek alapján jutott el az egész 1861-es országgyűlési magatartását indokló tételmondatához: „Ezt én biztosan tudom, a mint hogy többször mondotta azt is, de csak a legmeghittebb baráti körben, hogy ha ezen forma-kérdésen átesünk, ő Deákkal fog tartani". 1861 áprilisában több határozati párti képviselő jutott el azon pontra, hogy a Teleki és Deák programja közötti tételes különbséget puszta „forma-kérdésnek" tekintsen. Károlyi Sándor például április 28-i levelében azon lelkendezett, hogy a felirati pártiak követelései az övéiket „tökéletesen magokba foglalják". Károlyi Ede pedig indítványában azt ajánlotta, hogy „lényegére nézve" tegyék magukévá Deák már velük megismertetett felirati javaslatát, hiszen az „alapjogokat" illetően - a külpolitikai passzust kivéve - egybeesik a határozati javaslattal, így az „országgyűlés elé csak formai kérdést (határozat vagy felirat?) kellene a többségnek eldöntenie".

20 A határozati és a felirati párt programja közötti különbség elmondása már a kortárs politikusoknál is felvetődött (leginkább is azoknál, akik az alkotmányos harc kimenetelét, eredményességét féltették a nemzeti megosztottságtól), amely a határozati és felirati indítvány hasonló államjogi érveléséből fakadt. Beöthy Ákos visszaemlékezésében szétválasztja Telekiben az embert és a politikust, s ezzel más aspektusból ugyan, de ő is a két párt összebékíthetőségét mondja ki: „Teleki gyászos elhatározását Deák úgy fogta föl, hogy saját személyében kiegyezni nem volt hajlandó, de a kiegyezésnek nem akart útjába állani". E téren hasonlóan vélekedett más-más okfejtéssel Lukács Móric, Hunfalvi Pál és Pulszky Ferenc is. A két párt és a két politikus programjában lévő különbségek negligálása mellett többségben voltak a markáns ellentétet valló képviselők. Ők semmiképpen nem akarták, hogy alku-pozíció jöjjön létre az országgyűlés és az udvar között, s bízva Telekiben, visszakövetelték az ország 1848-as alkotmányos jussát. Erre utalt Tisza Kálmán is, midőn kijelentette: „Teleki a határozat eszméjét nem azért nem helyeselte, mintha a föliratot akarta volna, hanem azért, mert még a határozatot sem találta elég messze menő és döntő erejű nyilatkozatnak".

2 A nemrégiben még emigráns Madarász József szerint Teleki nemhogy közeledett