Győri Tanulmányok - Tudományos Szemle 17/1996 (Győr, 1996)

GYŐR MÚLTJA - Hermann Róbert: Kossuth Sándor visszaemlékezése az

az istrángokat, s visszavágtatott a tartalékhoz. (Kossuth Sándor jegyzete) Ramming 101. o. adatai ezúttal pontosak. A Kossuth-hadosztály június 30-i veszteségkimutatása szerint a 8. gyalogüteg 3, a 10. gyalogüteg 1 lőszereskocsit veszített. HL 1848-49. 35/193b. 69. A sáncokban annyi lovat lőttek agyon, hogy minden löveget s a félig üres lőszereskocsikat mindössze 2-2 fogattal kellett elvontatni - s egy leszerelt ágyú számára nem maradt felesleges ló. (Kossuth Sándor jegyzete) 70. Kossuth alezredes olyan sokáig maradt a lovasszázaddal a temetőnél állva, amíg minden csapat és a sebesültszállítók elvonulását bizonyossággal remélhette, ami után ő maga is eltávozott. - Amíg ő a temetőnél állt, két zászlóalj Deutschmeister (Benedek-dandár) rohamlépésben előrenyomult, s nagy hurrázások közepette megrohanta (?) az üres sáncot. - Erre aztán az ütegeket is előhozták, s a most elkanyarodó huszárszázadot több 12 fontos ütegből lőtték, de sem ember, sem ló nem esett el, annak ellenére, hogy az alezredes a külváros házaiig nyugodt lépésben vezette őket, hogy az ellenséget arra a gondolatra vezesse, miszerint az meg van szállva. - Az, hogy Schlik gróf a külvárosokat lövette, tökéletesen rendjén való volt, - mivel ő azon a véleményen volt, hogy azok meg vannak szállva, s amint a legcsekélyebb ellenállás nélkül előnyomuló előőrseitől ennek ellenkezőjéről meggyőződött, nem lövetett tovább. Ramming úr (noha neki magának is meg kellett győződnie az ellenkezőjéről), könyvében még barikádokat is felállít a külvárosokban, s ez ismét megsérti valósághű ábrázolását. (Kossuth Sándor jegyzete). Ramming 101. o. 71. Ezt a védelmi akciót leírja a Kompólty vezette vadászzászlóalj egyik alvadásza is. OSZK Kézirattár. Oct. Hung. 1672. Katonai éltem naplója. 72. A külvárosi barikádok egész védelme (amint azt Ramming úr előadja) csupán Kompólty vadászainak a Rábca-hídnál és a püspöki palotánál lévő sáncból leadott néhány lövéséből, s a Rába-hidat leromboló utászok fedezetére felállított fél század gyalogság sortüzéből állt; az előbbiek a Rábca-hídnál lévő utászokra és vadászokra, az utóbbiak a bécsi külvároson át elsőként benyomuló ellenséges lovas járőrre lőttek, mire azok vissza is húzódtak. (Kossuth Sándor jegyzete) Ramming 101., 103. o. 73. A Rába-híd felszedése után az alezredes megparancsolta a vele lévő legénységnek a visszavonulást, s ő — mindössze segédtisztjeitől, nyargoncaitól és parancsőrtisztjeitől kísérve, a színházhoz és a révfalusi hídhoz vezető kapunál található sánchoz (az egyetlen tényleges barikádhoz) lovagolt, hogy meggyőződjön a két híd lebontásáról. Egyedül felkaptatott a sáncra, ahol is a ténylegesen lerombolt híd túloldalán felvonuló, a Reischach-dandárba tartozó vadászosztály sikertelen sortűzzel üdvözölte. — Azonnal elhagyta a sáncot, s kíséretével az utcát is, amelyet a Duna túlpartjáról már ágyúkkal pásztáztak s röppentyűkkel lőttek; egy ház már égett is az anélkül is szűk utcán. — Hogy meggyőződjön arról, miszerint az általa a gőzhajóállomásnál felállított század is visszavonult-e, parancsőrtisztjeit hátrahagyva a téren, odament, s mivel azt nem találta ott, visszatért parancsőrtisztjeihez (az aggódó lakosokat mindenütt felszólította, hogy térjenek vissza házaikba), mivel nyelvük már a szájpadlásukhoz tapadt, egy vendéglőben több palack bort adatott nekik, s felüdítette magát és bátor kísérőit, amidőn egy mellette elszáguldó „Itt az ellenség" szavai által figyelmessé téve, több ellenséges csatárt vett észre az utcában, egészen közel, mire vágtában, kíséretével együtt a különböző utcákon át a marhapiacra menekült. Szerencséjére ebben a pillanatban csupán egy ellenséges gyalogcsapat volt ott látható, amely azonnal rálőtt, mire balra letérve, a Gönyű felé tartó hadsereg után sietett, úgy, hogy közben minden