Győri Tanulmányok - Tudományos Szemle 16/1995 (Győr, 1995)

GYŐR MÚLTJA - Márfi Attila: Győr és Pécs színházi kapcsolatai a 19. században

szóló téli színiévadot. Károlyi 1847-ben Győrben kezdte meg színigazgatói pályafutását, s vándorkörútjai során többször is visszatért oda. Emlékezetes sikereit Kassa, Miskolc, Pécs és Székesfehérvár állomáshelyein érte el igazgatósága utolsó évtizedében. De, ha a dualizmus kori pécsi színjátszás legendás alakjait kívánnánk felidézni nagyon nehéz lenne a teljesség igényével bemutatni azokat a jeles művészeket, akik vándorlásaik során hosszabb-rövidebb ideig Pécs színjátszását gazdagíthatták vendégjátékukkal. Ebből a tekintélyes névsorból most csak azokat a társulati igazgatókat említjük meg, akik működésük során Győr és Pécs színpadain jelentós művészi eredményeket érhettek el, gazdagítva ezzel a két város kulturális kapcsolatait. A 19. század utolsó évtizedeiben az öreg színházépületben, 1886-ban történt kényszerű bezárásig Szuper Károly, Szigeti Imre, Follinus János, Aradi Gerő, Csóka Sándor és Bogyó Alajos népszerű színészeinek tapsolhattak a pécsiek.

58 Az ezt követő időszak színháztörténeti változásai a staggione-társulatok lassú átalakulását, vagy megszűnését eredményezték. A magyar színjátszás történetében a dualizmus alatt jelentős változások mentek végbe, melyek fokozatosan átformálták az ország színistruktúráját. A 19. század végére egyértelműen polgárjogot nyert magyar nemzeti színészet és intézményrendszere teljesen új környezetben fogadta Thália papjait. A megyeszékhelyeken, s az ország nagyobb városaiban sorra épültek fel az új és tágas színházépületek. Ezzel biztos otthont adva az egykori vándorszínészeknek. De egyben a nagy hőskorszak, a vándorszínészet végét is jelentette ezért a századforduló időszaka.

59 Az évszázadok során fokozatosan kialakult vándorló és színiútak lassan átalakultak, vagy véglegesen elvesztették kulturális jelentőségüket. Az egész országot átszelő színiútak kulturális vonzáskörökre, régiókra, azaz színikerületekre bomlottak le. Egy-egy adott színikerületen belül viszont a főbb színiállomások között új jelentéstartalommal, de ismét szerepet kaptak az egykor létfontosságú útvonalak. De ezek az állomáshelyek már állandó játszási alkalmat adtak a színésztársaságoknak. Az egykori vándortársulatok mozgástere is behatárolódott ezzel s elvesztették a sokszor élményszerű, szinte napi kapcsolataikat a falvak, városok lakóival. A korszerűbb színikerületi rendszer és a folyamatosan épülő új színházak teremtette művészeti életben azonban nem tűntek el teljesen a vándortársulatok sem. Hiszen ez a most kifejlődő színistruktúra nem tudta teljesen lefedni az ország kulturális igényeit, legalábbis a megvalósulásához hosszú évtizedekre volt szükség.

61 Ezért ebben az átmeneti időszakban (néha a kényszerítő körülmények hatására) egy-egy nevesebb társulat ideiglenes állomáshelyeken, üthette fel sátorfáját. Somogyi Károly pécsi működése A kor egyik ilyen, híres, hanem a leghíresebb színházi egyénisége Somogyi Károly, aki az akkor már a tradicionálisnak mondható Győr-Pécs színi útvonalra akkor tért rá, mikor az Pécs városának a lehető legszükségesebb volt. Somogyi Károly 1865-ben lépett a színipályára Hetényi József társulatában.

62 Több, mint