Győri Tanulmányok - Tudományos Szemle 16/1995 (Győr, 1995)

GYŐR MÚLTJA - Gecsényi Lajos: Nyugat-Magyarország kereskedelmi viszonyai egy harmincadvizsgálat tükrében (1668)

átjárója Ausztria felé, mivel a (nem királyi) magánúton megközelíthető landecki Lajta híd csupán 500 lépésnyire volt az országbíró alsó-ausztriai birtokközpontjától Pottendorftól. Jobbára itt közlekedtek a számára szállított árukkal — az általa kiadott generális pátens birtokában — zsidó faktorai, akik alkalmanként saját áruikat, marhákat és lovakat is, erre vitték. Más harmincadosok jelentéséből derült ki, hogy a vimpáczi harmincados maga sem akart kimaradni a zsidó kalmárok megsarcolásából és a bécsi zsidók import árui esetében a megrakott szekerek után — az áruk tételes vámolása nélkül — 10-12 forintot szedett be, anélkül, hogy erről a vámcédulát kiadta volna. Az ausztriai Ebenfurt illetve Ruszt harmincadosa arról beszélt, hogy sok'uzsorából és kereskedésből élő zsidó lakik a vidéken, akik, mint például a kismartoniak, megrakott szekereikkel az egész országot bejárják, élvezik a földesurak védelmét és támogatását. Hasonló volt a helyzet a kaboldiakkal is, akik személy szerint Kéry Ferenc védelme alatt kereskedtek. Sopronban és Nezsiderben a hetipiacra érkező zsidó kereskedők (utóbbi esetben a bécsiekről volt szó) nem jelentkeztek a harmincadosnál, vámcédulát nem tudtak felmutatni. Győrben a harmincadosok, a helybeli lakosok és különösen a kereskedők panaszkodtak amiatt, hogy az árukkal megrakott szekerekkel érkező zsidó kereskedők két esztendeje harmincad cédula nélkül közlekednek, áruikat szabadon adják veszik, cserélik. Amit nem tudnak eladni azt szállásaikon rakják le. Szállítmányaikban arany, ezüst, ón, réz egyaránt előfordul, ilyeneket külföldre is visznek. Itt valamennyien Miller ezredes, főkapitányhelyettes pártfogása alatt álltak, aki személyenként egy aranyat szedett tőlük a védelemért. Partinger tanácsos a harmincadosnak meghagyta, hogy a jövőben a zsidó kereskedőktől szigorúan követelje meg a vámcédula előmutatását, a harmincad megfizetését, ilyenek hiányában a kereskedéstől tiltsa el őket. A panaszosoknak pedig ígéretet tett, hogy (ha nem is az uralkodó) legalább a Magyar Kamara megkeresi az ügyben a főkapitányt. A Komáromban május 16-án végetért ellenőrzés zárójelentése nem tartalmaz különösebb összegző következtetéseket. Igaz az egyes harmincadhivatalokkal kapcsolatban gyakran tett utalást arra, hogy az adott kérdésben a Magyar Kamara tanácskozó testületének döntését kell kikérni. Elképzelhető, hogy a Kamara a jelentés alapján valóban hozott intézkedéseket egy- egy meghatározott kérdésben. Ettől függetlenül azonban a vizsgálat tényfeltáró megállapításai a történész számára jelentős értékkel bírnak és számos ponton — lényegében a Rauch Dániel főliarrriincados sok évtizede ismert memorandumában foglaltakat megerősítve — árnyaltabb képet adnak a 17. századi magyarországi kereskedelem egy szeletéről. Ennek egyik momentuma, hogy a polgári/paraszti kereskedelem kétségen kivül nehezedő feltételrendszerében a háborús állapotokon kívül komoly súllyal esett latba a törvénytelen terhek növekedése és a vámfizetés alól kibúvót vagy mentességét kereső és találó csoportok számának növekedése, lett légyenek azok főurak, katonák vagy éppen különleges helyzetű idegenek. Nem véletlen, hogy