Győri Tanulmányok - Tudományos Szemle 16/1995 (Győr, 1995)

GYŐR MÚLTJA - Gecsényi Lajos: Nyugat-Magyarország kereskedelmi viszonyai egy harmincadvizsgálat tükrében (1668)

dénár helyett 1 forint 40 dénárt (ebből a kincstárt csak 37 Vi dénár illette) követeltek. Ritka volt az olyan hely, mint Nezsider, ahol a cédulapénzen kívül mást nem kértek. Igaz itt a szombati hetipiacra érkezett gabonás szekerek tömegét (olykor száznál is több volt) akarták — jogellenesen, hiszen nem külföldre vitt áruról volt szó — harmincadoltatni. Győrött a harmincados a város melletti legelőkre hajtott állatokat sarcolta meg kétszeresen. A szombati piacot követően, amikor a pontosan számbavett eladatlanul maradt állatokat kihajtották darabonként egy dénárt kellett fizetni. Ha vasárnap, szerdán vagy máskor vevőt találtak és eladták a marhát ezt nem vette figyelembe, hanem a következő piacnapon ismét valamennyi állat után letette a pénzt vagy ajándékot kért. Magyaróváron a helyi tőzsérek azt sérelmezték, hogy a legjelentősebb csallóközi marhapiacon Somorján az ügyeletet tartó szempci harmincados a teljes vámösszeget kérte tőlük, holott korábban két részletben — ott és óváron — lehetett fizetni. Emiatt kénytelenek voltak nagyobb összegeket összeszedni és azzal utazni, hogy a dunai réven is fizetni tudjanak. A magukkal vitt pénz viszont komoly vonzerőt jelentett a rablóknak. Több adatot említ a jelentés arról is, hogy egyes főurak és főpapok az 1655. évi 29. törvénycikkely

1 ' tiltása ellenére a birtokaikon felállított szárazvámokkal nehezítették a kereskedők mozgását. Nádasdy Ferenc bodonhelyi, csepregi és vámoscsaládi vámosai tekintet nélkül az áru mennyiségére sóból következetesen 10 kockából egyet kívántak. A győri püspök a korábbi egy dénárral ellentétben a vásárok alkalmával a marhákért és disznókért darabonként öt dénárt követelt. Nezsider püspöki mezővárosban és más vámhelyeken egy akó borért fél garast, a kősó kockája után 5 dénárt szedtek, holott régen csak a vámcéduláért fizettek 5 dénárt, a kősóért az országon belül egy krajcárt, Győrben egy dénárt. Mattersdorfban az Esterházy uradalom zsidó vámosa dupla vámokkal terhelte a kereskedőket. Ha mindehhez hozzávesszük, hogy erre az időre általánossá váltak a végvárak főtisztjei által különféle címen szedett vagy egyszerűen kizsarolt „vámok" is, akkor valóban nem csoda, hogy a polgári/paraszti kereskedők mind nehezebb körülmények között működtek.

1

^ A győri vár főkapitányhelyettese Miller ezredes az 1660-as évek közepétől a győri piacon eladatlanul maradt és Magyaróvárra továbbhajtott állatok után a Rába folyó hídjánál egy-egy gulya után egy aranyat vagy tallért követelt. Azoktól az alföldi kereskedőktől („Alföldienses"), akiknek az erődvárosban volt dolguk fél tallért szedetett a kapuknál. Komáromban a tisztek a Bécsből árukkal, hordókkal, ládákkal, csomagokkal érkező hajóktól a korábbi egy arany helyett 40, 50 vagy éppen 60 tallért követeltek és illetékeket szedtek a marhák, a sózott hal, illetve minden áru után. Ha a zaklatást a harmincados szóvá tette őt is megfenyegették. A katonák nem egyszer a révben közlekedő hajókat és dereglyéket is lefoglalták és ezzel is akadályozták a kereskedést. A város határterületi jellegét kihasználva nagy számban telepedtek le Komáromban görög/délszláv eredetű „rác kereskedők" (negotiatores Rasciani), akik