Győri Tanulmányok - Tudományos Szemle 16/1995 (Győr, 1995)

Takács Miklós: A 10-14. századi falvak régészeti feltárása a Kisalföldön

192. E lelőhely középkori objektumairól egyelőre még csak néhány előzetes beszámoló olvasható: Figler A. - Jerem E. et alii: Győr-Ménfőcsanak, Szeles dűlő. RF, Ser. I. 44(1992) 11-13; TAKÁCS 1993a, 303-305; TAKÁCS 1993b 16-40. 193. GYXJM R.A. 51-76. 194. TAKÁCS 1993a, 299-300; TAKÁCS 1993b, 16-40. 195. A fűtőgödör e sorok szerzőjének egy olyan hipotézise, amelyet kandidátusi értekezésében vetett fel (TAKÁCS 1993a, 158-162; TAKÁCS 1993b, 24-26.), az értekezésem egyik opponense, Kovalovszki Júlia azonban megszívlelendő érveket hozott fel ezen értelmezés ellen. Végleges megoldást természetesen csak újabb, jól megfigyelt fűtőberendezések vizsgálata hozhat, bár megítélésem szerint a tüzelőberendezések bizonyos részeinek vonatkozásában igen nehéz lesz végleges érvényű megoldást találni. A feltárások során ui. a veremházaknak általában egy olyan pusztulási fázissorozat végén találjuk, amelynek során a lakógödör elhagyása után a még használható tárgyakat, berendezéseket - pl. a kemence köveit - is általában elvitték. Mindehhez pedig csatlakozik még a feltárás előtt, pl. a mezőgazdasági munkálatok által vagy a humuszolás során elkövetett bolygatás. így - mint Kovalovszki Júlia is kiemelte - a tüzelőberendezéseket is általában csak többé vagy kevésbé szétrombolt állapotában tudjuk feltárni. Ennek következtében a tüzelőberendezések felső részének „újraalkotása" már szinte kizárólag a rekonstrukció birodalmába tartozik. Számomra a dolgozatom megírása idején is és most is fontosnak tűnik azon körülmény, hogy egy és ugyanazon településen a kövekből álló tüzelőberendezések közt vannak olyanok, amelyek alig átégett, kis ovális gödrében csak kis mennyiségű, amorf alakú kőtöredék hevert, bármilyen rendszer legcsekélyebb jele nélkül. Vannak viszont olyan kemenceomladékok is, amelyeknél a jól átégett - és általában vízszintes - tüzelőtér felett, a kőből rakott falaknak megmaradtak a kisebb vagy nagyobb vonulatai, ill. lenyomatai. E két leletállapotot talán érdemes egymástól szétválasztani, bár végleges megoldást - még a Bille-dombi leletmentés lezárása, az 1994-ben kibontott további 70 veremház feltárása után - egyelőre saját magam sem mernék javasolni. 196. E tényt tükrözi, hogy a SZTA nyitrai Régészeti Intézete által nemrég kiadott koraközépkori leletkataszter nyugat-szlovákiai része (ŐALKOVSKY (szerk.) 1989) két vastag kötetből, a közép-szlovákiai rész (Pramene k dejinám osídlenia Slovenska z konca 5. az z 13. storocia. 2. füzet, Stredoslovensky kraj. Szerk.: Bialeková D. A1SAV Nitra 1992.) ezzel szemben csak egy elég vékony füzetből áll. 197. TAKÁCS 1993a. 198. SALKOVSKY (szerk.) 1989, 489-518. 199. Külön kiemelte e körülményt a közelmúltban: NEVIZÁNSZKY 1993, 58. 200. TAKÁCS 1993a, 260-359.. 201. E számadat természetesen nem tartalmazza az Ml-es autópálya leletmentéseit, a szerző által dokumentált házakat. Ez utóbbiakkal együtt az arány kb 400 : 40-hez. 202. NEVIZÁNSZKY 1993, 59. 203. Az itt folytatott feltárásokat közölte: Pastorek, I.: Archeologické vyskumy Okresného múzea v Trnave so sídlom v Hlohovci v roku 1975. AVANS v roku 1975. Nitra 1976, 174; Uő.: Dalgie stredoveké nalezy v Hlohovci. AVANS v roku 1976. Nitra 1977. 217; Uő.: Záverecná etapa archeologického vyskumu byvaleho frantigkánskeho klágtora v Hlohovci. AVANS v roku 1977. Nitra 1978, 188; Uő.: Vyskum pravekého