Győri Tanulmányok - Tudományos Szemle 16/1995 (Győr, 1995)
Takács Miklós: A 10-14. századi falvak régészeti feltárása a Kisalföldön
során rendező elvként a múltba visszavetítik. E szemlélet egyik negatív kicsúcsosodásának tekinthető az utóbbi évtizedek szlovákiai középkori településrégészetében az oroszvári 7-13. századi objektumok elemzése. 227 Az itt kibontott házakat ugyanis feldolgozójuk, L'. Kraskovska csak és kizárólag az ún. „nagymorva" keretek között volt hajlandó értelmezni, annak ellenére, hogy e lelőhely a Duna jobb, azaz déli partján fekszik. A morva fennhatóság 9. század végi kiterjedésének vagy az Árpád-kori szláv települési terület határainak szemszögéből pedig természetesen teljesen irreleváns az, hogy Csehszlovákia az 1947-es, párizsi békekötés során három északnyugat-dunántúli falut kapott. A teljesség kedvéért azonban itt is meg kell jegyeznem, hogy nem minden szlovák kutatóra jellemző az egyoldalú emikummeghatározásra való hajlam. A fentebb már többször is hivatkozott Anton Tocík például telepfeltárásainak értelmezésében is igencsak árnyalt és körültekintő volt. így az etnikumok helyett inkább a leletekből kiolvasható időrendre és/vagy életmódra helyezte a fő hangsúlyt. 228 Továbbá, a nyolcvanas években feltűnt, fiatal szlovák régészek egy része a fenti leletértelmezési módnak már egyáltalán nem híve, vagy azt csak jóval óvatosabban alkalmazza. Viszont, nézetem szerint nemigen számolhatunk a közeljövőben e szemlélet teljes eltűnésével sem, mert ez egyrészt egy olyan hagyomány, amely a szlovák régészetbe igen mélyen beivódott, másrészt pedig olyan tényezők is támogatják továbbélését, amelyek érvrendszere és célkitűzései mindenképpen a régészeten vagy történettudományon kívül állnak. *** A fenti megjegyzéssel tulajdonképpen dolgozatom végére is értem. Talán kicsit túl szigorúnak is tűnhet a hangnem, amelyet szűkebb szakmám tudománytörténetének tárgyalása során használtam. Természetesen nem a bántás szándéka vezérelt, amikor a falurégészet művelői elé „mintegy tükröt tartván" az eltelt évtizedek egyes téves beidegződéseire igyekeztem rámutatni. Hiszen természetesen én is tökéletesen ismerem a gátló körülményeket, amelyek a feldolgozások elmaradását, vagy a kész elemzések meg nem jelentetését magyarázzák - a múzeumok szűkös költségvetését, illetve az egyes leletmentések szorító határidejét. Az igazságot azonban a hátráltató tényezők tudomásul vétele mellett is ki kellett mondanom. Elsősorban azért, hogy rá tudjak mutatni a szakmai körökben kitapintható két beidegződés téves voltára. Egyrészt arra, hogy nem helyes egymástól elkülönítve elemezni a Kisalföld északi és déli részének középkori faluásatásait; másrészt pedig, igencsak téves lebecsülni a Kisalföld déli részén eddig folytatott vagy most is folyó középkori telepfeltárásokat. A felnövő ifjú nemzedéknek pedig sürgős feladata a további kutatás számára minél előbb hozzáférhetővé tenni az elődök által közöletlenül hagyott leletanyagot.
