Győri Tanulmányok - Tudományos Szemle 16/1995 (Győr, 1995)

RECENZIÓ - Lukács László: Timaffy László: Rábaköz és a Hanság

területekben, nádasokban való gazdaságból, a nagy uradalmak jelenlétéből, számos városi központ, vásárváros (Bécs, Pozsony, Mosonmagyaróvár, Sopron, Győr, Veszprém) közelsége miatti kedvező közlekedésföldrajzi helyzetből, végül — részben mindezek hatásaként — a korai polgárosodásból adódnak. TIMAFFY László a két táj népi gazdálkodásának vizsgálatát a paraszti üzemtan szemléletével végezte. Ennek lényege, hogy a paraszti gazdálkodás foka, milyensége mindig összefüggött a birtok nagyságával: a parasztgazda csak olyan és annyi növényt termeszthetett, olyan és annyi állatot tarthatott, amennyit birtokadottságaitól függő üzeme lehetővé tett. Paraszti üzemtana keretében egy rábaközi nagygazda (60-80 kh), egy középparaszt (17 kh), egy kisüzem (5 kh), egy zsellér (2-3 kh), végül egy kisiparos-zsellér földművelését és állattartását mutatta be. Megtudjuk, hogy a Rábaköz és a Hanság paraszti gazdálkodásának mindig az állattartás volt a legerősebb oldala. Rábacsanak, Mihályi, Babot, Kisfalud, Kóny hajtotta fel a vásárokra a legtöbb szarvasmarhát. Meleg és hidegvérű lovakat egyformán tenyésztettek, s a hadsereg remonda lovai mellett a bécsi fuvarosok is a Rábaközből szerezték be lovaikat. A Rábaköz gazdasági életére jellemző főbb iparágak közül a molnár-, a kovács-, a bognár-, a takács-, a kékfestő- és a fazekasmesterséggel ismerkedhetünk meg közelebbről. A helyi jellegzetességek sorában a hányi tőzegbányászatot, tőzegfeldolgozást, a nádvágást, a nádtető készítésének menetét, a sás, gyékény, csuhé és vesszőfonó háziipari szintű munkáját mutatja be TIMAFFY László. Bősárkányban, Pusztasomorján, Sarródon jelentős háziipari tevékenységgé vált a gyékény- és szatyorfonás, amihez a nyersanyagot a vizenyős határban megtalálták. A népi táplálkozásról szóló fejezetben a Rábaköz legjellegzetesebb süteményéről ezt olvashatjuk: „A hagyomány szerint közel kétszáz éve sütik a rábaközi perecet. Ünnepi alkalmak, lakodalom, keresztelő, húsvét, búcsú süteménye, és ajándékozásra is kiválóan alkalmas. Ma sem jár senki a Rábaközben, aki nem keresné és ne vinne haza belőle kóstolónak. Még századunk első felében Csorna, Kapuvár, Szany, Szil, Bogyoszló, Rábapordány voltak a fő fészkei, és a nagyobb ünnepekre mindig egy kemencére való perecet sütöttek. Napjainkban azonban csak Csornán süti négy, Szanyban egy asszony, míg másutt már csupán elvétve készül egy-egy alkalomra. Oka talán az, hogy sütése nem könnyű, fárasztó munka, pedig kereslete volna elég. Formája, íze nem változott az idők folyamán, mert receptjét, elkészítésének módját féltékenyen őrizték a mai napig." TIMAFFY László ennek ellenére megszerezte a rábaközi perec receptjét, leírta a hozzávalókat és elkészítésének módját. Leírása alapján a rábaközi perec megsüthető. A népszokások gyűjtése, leírása, bemutatása során TIMAFFY Lászlót az a gondolat vezette, mely szerint népünk nemcsak tárgyi szükségleteit, élelmét, eszközeit állította elő munkájával, hanem saját magának kellett gondoskodnia életének szellemi tartalmáról, szórakozásáról is, ezért az esztendő és az emberi élet ünnepnapjait a hozzájuk kapcsolódó szokásokkal emelték ki a dolgos