Győri Tanulmányok - Tudományos Szemle 16/1995 (Győr, 1995)

ÉLETUTAK, ÉLETMŰVEK - Nagy Péter: Őrizzük meg hagyományainkat! Interjú a Interjú a 75 éves Barsi Ernővel

Lényeg a paragrafus gépies végrehajtása. Most aztán tömegek estek el a zenetanulástól, sőt az állam is tekintélyes adóbevételtől. - Mikor ismerte meg Halmos Lászlót, Timaffy Lászlót? - Halmos László nevét és műveit már sárospataki diákként megismertem. A mi tanárunk, dr. Szabó Ernő sok Halmos kórust énekeltetett velünk. Már akkor szerettem volna megismerni azt az embert, aki ilyen remekül tud énekkarra komponálni. Nagy öröm volt számomra, hogy Győrött még együtt is taníthattam vele. Sőt kérésemre később tucatnyi ének-hegedű duót komponált, azokat feleségemmel még határainkon túl is számtalanszor előadtuk. Kórusom is művek egész sorát köszönheti Halmos Lászlónak. Vonószenekarunk karnagyaként több száz falusi hangverseny megrendezését tette lehetővé, s vittük el együtt eldugott kis falvakba is a zeneirodalom remekműveit. Timaffy Lászlóval pedig a Magyar Népi Művelődési Intézetben találkoztam először. Ezt az intézetet az én egykori pataki tanárom, osztályfőnököm, dr. Harsányi István hozta létre Keresztury Dezsővel és Illyés Gyulával. Sajnos, két esztendő múlva Rákosiék megszüntették. Pedig az egész országból összehozta mindazokat, akik a magyar nép művelődésére, annak előmozdítására szánták életüket. Ezerkilencszáznegyvenhét nyarán az intézet Sárospatakon úgynevezett Szabadművelődési Akadémiát rendezett. Itt hallhattuk Illyés Gyulát, Molnár István csodálatos táncában gyönyörködhettünk, Farkas Ferenccel muzsikáltunk együtt, s Török Erzsi énekelt nekünk. Ide már az én sályi énekeseimet is elhozhattam szerepelni. Timaffy László is itt döntötte el, hogyha Győrbe kerülök, feltétlenül meg fog hívni az ő mosonmagyaróvári népfőiskolájára zenetörténeti előadássorozatot tartani. így is történt. Sőt ezek az alkalmak azért is jelentettek sokat egyéni életem számára, mert itt szerepelhettem először közösen a feleségemmel, akkor még mint menyasszonyommal. Azután egész életünkben vállvetve dolgoztunk együtt Timaffy Lászlóval, s szolgáltuk népünk kultúrájának ügyét. - Kanyarodjunk vissza 1946-hoz, amikor a sárospataki kollégium és a teológia után megkapta diplomáját a Budapesti Zeneakadémián. - Zeneakadémiai diplomámmal bizony nem kaptam állást 1946-ban. Nem tudtam mást tenni, mint, hazamenni a falumba, Sályba, s itt beálltam az édesapám igazgatta általános iskolába éneket tanítani, természetesen csak úgy társadalmi munkában. Kis sályi tanítványaim azután hamarosan kitűnően olvasták a kottát, énekelték a népdalokat, sőt Kodály biciniumait, és lélegzetvisszafojtva hallgatták, ha hegedűmön, vagy az osztályban lévő harmóniumon bemutattam egy Bartók, vagy Bach, Mozart darabot. Délutánonként pedig csak úgy zengett a domboldal éneküktől, amint ott a libákat legeltették. Annyira szerettek énekelni, hogy tavasszal erdei kirándulásunkon maguktól összeálltak népdalokat, kánonokat, meg biciniumokat énekelni, s ez volt számukra a legnagyobb boldogság a világon. A felnőtt lakosságnak pedig előadásokat kezdtem tartani a magyar népzenéről, természetesen az ő nyelvükre lefordítva azt, amit mi arról a zeneakadémián Kodály Zoltán óráin tanultunk. Olyan