Emlékkötet Győr szabad királyi városi jogállásának 250 éves jubileumára - Győri Tanulmányok 13/1993 (Győr, 1995)

Tanulmányok - Dányi Dezső: Győr főbb demográfiai folyamatai

kozás és a halál oka elvétve szerepel, nem szólva az elhalálozottak korbeírásánál tapasztalható nyilvánvaló torzításokról, a 0-ra és az 5-re végződő életkorok kiugró arányairól. Az elhalálozottak koradatai tehát eléggé megbízhatatlanok. (1.8. sz. ábra) 1740 1736 17 60 1766 1760 17 36 17 70 17 76 17B0 17B6 8. sz. ábra Az elhaltak kormegoszlása, % Az elhalálozottak kormegoszlásának ábrája mégis azt sugallja, ha a „gyermeket" is öt éven aluli elhalálozottnak tekintjük, hogy ennek a korcsoportnak az aránya 1750-től kezdődően 40-50% között ingadozott az összes elhaltakhoz viszony ítva. Elemzett korszakunkban tehát átlagosan minden második elhalálozott 0—5 éves volt. A halálozások korstruktúrája különféle módszereket alkalmazva módot nyújt a kor szerinti halálozás valószínűségének megállapítására ésa halandóság egészének minősítésére. A részletezett adatok alapján feltehető, hogy Győrben a 18. sz. második felében igen kicsi volt a születéskor várható átlagos élettartam (27-32 életév) és a halandóság egésze, a preindusztrális korszak járványokkal tarkított magas halálozási arányszámainak jellegét hordozta. A halálozások időszakossága, szezonalitása nagyjából egy hullámvölggyel vethető össze, melynek a mélypontja, tehát legkedvezőbb időpontja július, június hónapokban jelentkezik. Legkedvezőtlenebb pedig a szeptember és október hónap, illetve február, január (1.9. sz. tábla). Ez a hullámzás azonban nem jellemző a nagy járványok időszakára, az 1758., 1772. és az 1780. évekre. A krízis időszakokban az év második felében alacsonyabb a halálozások szezon indexe az éves átlagnál és az első felében, különösen február, április és január hónapokban igen magas.