Emlékkötet Győr szabad királyi városi jogállásának 250 éves jubileumára - Győri Tanulmányok 13/1993 (Győr, 1995)

Tanulmányok - Csizmadia Andor: Győr küzdelme a szabad királyi városi rangért

jegy/ő, Both Márton szenátor, Miskolczi Ferenc, Vissi István választott polgárok. Az egyezségtervezet szerint a város a felszabadulás fejében 17.000 forintot adna a káptalannak, amit a felszabadulásig a kamaránál tenne le. A káptalan fenntartja minden jogát a Káptalandombon. "' A káptalannak megmarad a dombon a bormérés, s egy mészárszéktartás joga, a dombon kívül még két ház is joghatósága alatt marad, az Újváros és Abda közötti határokat újra bejárják. Ha pedig a város elnyeri a szab. kir. városi rangot, s így megkapja a Jus Patronalust, a kanonokok közül fog egyet plébánosnak presentálni a püspöknek, s viseli a kegyúri terheket. A szerződéshez azonban kell a káptalan ratif icatioja, nemkülönben a püspök megerősítése is, végül a királyi beleegyezés. A káptalan többi tagjának azonban nem tetszett az egyesség. Batthyányi Pál gróf nagyprépost 1736. június 15-én a pozsonyi káptalan előtt ünnepélyes tiltakozási jelentett be a megegyezés ellen, mert a megegyezés ellenkezett a káptalani kiküldöttek megbízólevelének tartalmával s az a káptalan nyilvánvaló sérelmére és kárára van.

75) A város ekkor már egyáltalán nem akar kötelezettséget teljesíteni. Bírói megintés ellenére sem hajlandó 1738-ban a káptalan üres hordóit Védenybe szállítani, „mert a tisztelendő káptalant nem ismeri el földesurának", hanem a magyar kamarát s ha a káptalannak valami kifogása van ellenük, tárgyaljon a kamarával. Ekkor már a várost Oppidum Regale-nak nevezik a győriek. 1 A káptalan panaszával az 1741. évi országgyűlés elé fordul. Előadja, hogy a bírói ítéletek és a szerződés ellenére sem teljesíti a város jobbágyi kötelezettségeit, a katonai hatóságok pedig vonakodnak a végrehajtásban a káptalannak segítségére lenni. A város is felkészül az országgyűlésre s kinyomatja a Nagy Lajos által 1361-ben adott s a győri káptalantol 1380-ban átírt privilégiumát, melyből az tűnik ki, hogy akkor tárnoki város volt, így nem tartozott a káptalan földesurasága alá. A káptalan erre kinyomatja a kir. tábla és hétszemélyes tábla elmarasztaló ítéletét, nemkülönben az erre 1728-ban a várossal kötött szerződést s igazáról sikerül a rendeket meggyőzni. Fel is vétetik ezért a cikkelyek közé, hogy Győr polgárai azokat a kötelezettségeket, melyeket bírói ítéletek és szerződés meghatároznak, a káptalannal szemben teljesítsék, de hozzáteszik, — mintegy jeléül a közeli elibcrationak, — hogy csak „mindaddig, míg ilyen állapotban maradnak". * A királynő azt is elrendeli, hogy e kötelezettségek végrehajtásában a káptalan közegeit a katonai hatóságok ne akadályozzák. A káptalan ezenkívül ismét tiltakozást jelent be a király előtt Győrnek a szab. kir. városok közé való felvétele ellen, amiről tanuságlevelet is kap. A város ennek ellenére sem teljesítette kötelezettségét földesurával szemben. 1742ben a vármegyei generális congregation a káptalan ismét ünnepélyesen meginti a győrieket a vármegye hites tanúsága mellett: „Fontolják meg és szívleljék meg ők maguk is, milyen könnyű a fizetés és milyen csekély a kiadás, ha a fizetésre kötelezettek és a fizetségek arányosan vannak elosztva és rájuk szinte alig érezhető teher nehezedik." A hamis törekvésekre — csak egy év alatt — fordított költségek elegek volnának sok év mulasztásának kifizetésére. Nekik nem kell félniök, e csekély szolgáltatások mellett semmivel sem fog tekintélyük romlani. Sőt: „hogy az atyai szereletet nagyon hamar tapasztalni fogják, mely minden jogtalan támadóval szemben a védelmet, a mintegy kiváltságos város lakóinak az ország bármely hatósága előtt lehetőség szerint való gondviselést, mint mindig, úgy