Emlékkötet Győr szabad királyi városi jogállásának 250 éves jubileumára - Győri Tanulmányok 13/1993 (Győr, 1995)
Tanulmányok - Csizmadia Andor: Győr küzdelme a szabad királyi városi rangért
pereskedés követte e törekvést, melynek végére a kancellária tett pontot, mely 1700-ban a régi szokást erősítette meg. A győri nemesek kifogásolták a káptalan bírómegerősítési jogát is. A káptalan viszont arra mutatott rá, hogy agyőri nemesek legtöbbjének semmi vagyona nincs, csak egyszerű armalisták, akik polgári birtokból élnek, tehát semmi különös jogaik nincsenek. Az ügyet a kancellária döntötte el, mely a káptalan bírómegerősítési jogát elismerte, a nemeseket pedig nemesi telkeik után adófizetésre kötelezte.' ' A káptalannak az ellen is panasza volt, hogy a győri polgárok közül többen a káptalannak, mint földesúrnak országos törvényekben is megkívánt előzetes engedélye és ajánlása nélkül a királynál nemességet szereztek. 57 ' Már pedig az 1715: LXII. t.-c. szerint a földesúr a magvaszakadt, vagy végrendelet nélkül elhalt, nemkülönben a felségsértésben vagy hűtlenségben marasztalt jobbágyoknak összes szerzett javaiban és ingóságaiban háborítatlanul örökölhetett, de a paraszttelken lakó nemeseknek összes szerzett ingó javai a kir. f iscusra szállnak s a földesúrnak csupán csak a telket és tartozékait volt szabad visszaváltania. A nemesítés tehát érzékenyen érintette a káptalant, mint földesurat, mert a caducitas joga a nemesítettek ingóira egyáltalán nem terjedt ki. Ezért a nemesítés ellen állandóan tiltakozott. A nemesekkel a XVIII. században a városnak is meggyűlt a baja, mert a török háborúk után is a városban maradt s ott megtelepedett nemesek sehol sem akartak a közterhekhez hozzájárulni, hanem kiváltságaikra hivatkozva kivonni igyekeztek magukat azokból. Mivel pedig a szabad királyi városokban a nemeseket jobban tudták szorítani a köztartozások teljesítésére, mint a mezővárosokban, természetes, hogy a győri nemesség tiltakozik a város eliberációs törekvése ellen. Az 1715. évi országgyűlés alkalmával e tiltakozásnak a győri nemesek a vármegyének a pozsonyi diétára küldött követei útján adnak hangot. Tiltakozásukban azt állítják, hogy bár a győrvárosi előkelőbb házak és polgári telkek nagyobb része a nemesi rend kezén van mégsem helyeslik a győri polgároknak azt a tervét, hogy a király és az ország karai és rendjei előtt „előadott kérésük értelmében a győri káptalannak és egyúttal egyházuknak, mint a föld törvényes urainak joghatósága kiforgattassék és eltöröltessék". Tiltakoznak a városnak azon állítása ellen, hogy ők a városban tartózkodó katonaságot olyan bőségesen ellátták sokezer forintot kitevő értékben, mert a győri polgárok legnagyobbrészt kézművesek és iparosok, kezük munkájából élnek, „ennek folytán olyan sok ezer forintra rugó külső jövedelmük nem is volt, ezt cl sem vesztették, sőt valójában a nemesi rend ... szenvedte" el e javak elvesztését. A vármegyei követek tehát ellentmondanak a győri polgárok kérésének és erről tanuságlcvél kiadását kérik. 59 ' A győri polgárságnak a XVIII. században már meglehetősen vegyes nemzetiségi öszszetétele más törekvésekben is éreztelte hatását. Ennek egyik jele a német polgárok résztkérése a közhatalom gyakorlásában. Már a XVII. század végén a német polgárok panaszkodnak, hogy a bíróválasztásnál őket mellőzik sőt egyenesen ki is zárják, ezért a helytartótanács a káptalannak a kellő intézkedést figyelmébe ajánlja. )0 ' A XVIII. század első felében azután a német polgárok részére külön helyettes bírói állást is kreálnak. 61 ' A város 1712-ben III. Károlytól újabb vásári szabadalomlevelet eszközöl ki s egyre erőteljesebben tör most már kitűzött cél ja: a szabad királyi városi rangra emelkedés felé. Mivel a szabad királyi városi rang elnyerésének első előfeltétele a földesúri terhek alól való megváltás volt, a város kénytelen volt egyezkedést kezdeni a káptalannal. A káptalan még nem szívesen egyezkedik, de lát ja azt a sok nehézséget, viszálykodás!, amit elsimítani
